Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

utcán rögtönzött előadás is egy bizonyos művészi forma és nem politikai szónoklat.Akár egy művészeti formaként, akár a politikai propaganda egyik fegyvereként, a dráma a közönség szüntelenül növekedő igényei hatására és ennek a fegyvernek egyre élesebbé válása következtében folytonosan a teljesebb értékű művészi forma irányában, művészi minőségének tökéletesedése irányába fejlődött. A dráma ötven éves fejlődése folyamán több Ízben jelentkezett a művészeti fellendülés. Ilyen volt például a japán agresszió elleni háború kitörése előtt Sanghájban: a "Sanghaj! Drámai Művészek Szövetsége", az "1921 - Drámatársaság", a "Negyvenes Évek-Drámatársaság", a "Hangyák-Drámatársaság" és más társulatok előadták a "Romeo és Júliát" a "Nórát", a "Vihart" /Osztrovszkij/, valamint a "Vu Ce-tien" és a "Száj Csin-hua" cimü /kinai/ színmüveket - ez volt az egyik virágkor. Ezeknek a színmüveknek az előadása nem csupán az eszmeiséggel, hanem a művésziességgel is érte el azt, hogy nagyszámú értelmiségi közönséget vitt be a színházakba. Abban az időben a színházi körökből sokan vállalták a műkedvelő drámai társulatok istápolását; a műkedvelő drámai színjátszás felvirágzott, de akkor lángolt fel a "Haza megmentéséért"-mozgalom is. A drámai művészet akkori időkben bekövetkezett fejlődése közvetlen hatással volt az akkori filmművészetre: az azokban az időkben forgatott filmeket, mint a "Keresztutca", "Az utca angyala", a "Gyümölcsrablás" ás más kitűnő filmeket mind drámaírók,drámai rendezők és drámai színészek készítették.

A Japán agresszió elleni háborút közvetlenül megelőző időben a színházak művészei vándortársulatokat szerveztek s a frontra és a falvakba mentek, az ellenállási háberu propagálására, a "Haza megmentéséért"-mozgalom művelésére. Kezdetben főként kisfor- 66