Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

mátumu darabok előadását szorgalmazták, amilyen a "Három folyam", "Az utolsó tli","Tedd le a korbácsod!" és más darabok voltak, amelyeknek propaganda-hatásuk igen jó volt;a "Tedd le a korbácsod!" cimü darab "utcai szinmli" volt, sok-sok szinész csiszolta az előadásokon s Így lassanklnt magas művészi minőségű produkcióvá vált.

Nem sokkal a vándortársr.latok megalakulása után vita kerekedett a társulatok szerepéről,feladatairól. Voltak, akik úgy vélekedtek, hogy a Japán elleni ellenállási mozgalomnak országos méretű kibontakozása következtében a vándortársulatoknak most már csak általános propaganda-munkával, továbbá sebesült-gondozással kell foglalkozniok. Kuo Mo-zsonak és Tien Hannák azonban más volt a véleménye. Végül is az ő véleményük lett általánossá: a színtársulatok a színház fegyverével folytatták propaganda-munkájukat. A színtársulatok akkoriban egyrészt népszerűsítő tevékenységet folytattak, másrészt, felhasználva a leegyszerűsített színpad feltételeit, igyekeztek teljesebb értékű művészeti ábrázolást kialakítani, szüntelenül növelni művészeti produkciójuk minőségét. Ugyanis csak a színpadon megformált eleven, friss művészi ábrázolás képes vonzani széles közönséget, elérni azt, hogy a közönség áhítattal figyelje az előadást és eszmei nevelésben részesüljön.Például az akkori VIII. társulat és IX. társulat által alkotott "Pelfordult a taliga" és "Só" cimü darabok mind eszmeiségben, mind művésziességben egy bizonyos színvonalat képviseltek. Akkoriban az emberek sokat törték a fejüket azon,hogy hogyan gazdagíthatnák, tökéletesíthetnék a művészi produkciók minőségét - például különböző petróleum lámpák felhasználásával kísérleteztek, hogy világítási hatásokkal tudják változtatni a színpadi atmoszférát - általában minden erejükkel azon voltak, hogy a- 67 -