Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

A párt mindig nagy figyelmet fordított a drámai művészetre, hogy elősegítse a dráma művelését, megalapította a központi /pekingi/ éa a sangháji drámai főiskolát, amelyekben szakképzett azinéazeket éa rendezőket nevelnek; meghívott a Szovjetunióból dráma-specialistákat tanítani, általuk az élenjáró drámai művészet tapasztalatai rendszeresen eljutnak hazánkba. Ezenkívül megrendezte a drámai társulatok országos fesztiválját a tapasztalatok kicserélésére, továbbá kiadóinknál megjelentetett számos szinházelméleti szakmunkát. Még fontosabb azonban az, hogy a párt állandóan felfegyverez bennünket a marxizmus-leninizmus eszméivel, a időről időre megmutatja az előre haladás útját. Azt mondhatjuk, hogy drámánk a párt becéző keze alatt növekedett fel. Az uj korszakban a párt gondoskodása alatt fejlődött művészet még nem tudja teljesen kielégíteni az igényeket, de ez csak ideiglenes jelenség. Minden bizonynyal letudjuk győzni a nehézségeket, feltudjuk emelni a drámai művészetet a kor követelményeinek megfelelő színvonalra.

Gyakorlati munkám tapasztalatai alapján vetettem fel a fenti kérdéseket. Képzettségem hiányosságai miatt fogalmazásom talán nem pontos, módszerem talán nem kielégítő; mégis közrebocsátom a vita reményében.

/Megjelent a Hszi-csü Pao 1959. 13. számában./- 64 -