Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

ia lehet az előadás kompozíciójáról, stílusáról formájáról, - az igazi alkotói munkáról beszélni.

Érvényre juttatni a közös tehetséget, létrehozni olyan merész kísérletet, amelyért közöe bátorsággal, nem félve kockázattól, csak a szikrázóan friss kísérletre, az eszme hatásos feltárására törekedve dolgozna a szinház: ezt a szellemet nagy erővel kellene ápolni színházainkban.

Hatodszor; a művészeti képzés és a napi feladatok elvégzésére szánt idő helyes elosztása.

Ha emelni akarjuk a dráma művészi színvonalát, akkor ki kell találnunk valamit a drámát művelők mesterségbeli színvonalának emelésére. Hogyan lehetne kitágítani látóhatárukat, fejleszteni képességeiket, felszabadítani gondolkozásukat, bátorítani próbálkozásaikat? ügy vélem, a nevelés, tanítás, gyakorlás, elméleti tanulmányok, tanulmányutak, szakemberek látogatása; mind hasznos módszer. Lehet hOjgy van még hasznosabb is. Ha a minisztérium és a szövetség megkísérelné központilag megoldani ezeket a sürgető szükségleteket, gyakorlati oldaláról megfogva a dolgot, bizonyára szép eredményekre jutnánk.

Ezzel egyidejűleg meg kell oldani azonban az időbeosztás kérdését is. A társulatoknál általában kevés az ember, de sok előadást követelnek tőlük. A közönség eléggé korlátozott, a műsorra tűzött darabok elég rövid életűek, ezért a bemutatók számát kellett növelni, igy azonban a társulatok elfoglaltsága igen zsúfolt. Egy uj darab próbái tulajdonképpen jó alkalmat nyújtanának a tanulásra, csak hogy a próbák gyakran rohammunkában történnek, megesik,hogy az olvasópróbákat egyszerűen elhagyják. Ez a túlterheltség jelenleg a legnagyobb gondjaink egyike.

Drámánk uj történeti korszakba érkezett, a szocialista gazdaság és kultúra példátlan arányú fejlődésének korszakába. Hazánk arculata napról napra változik, megújul, a szocialista társadalom földjében gyökerező drámánk is uj virágzásnak fog indulni.- 63 -