Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

Ötödször: az együttműködés kérdésének megoldása.

Az együttműködés kérdése nagyon széles kiterjedésű kérdés, én itt kizárólag a drámai színpadok területére korlátozom mondanivalómat.

A hagyományos opera-repőrtoárban a drámaazövegek sokszor igen egyszerűek, azonban színpadra vitelük nagy munkát igényel. Van olyan opera, amely agy két jelenetének kiemelkedő szépsége révén egészében sikert arat. Egyizben megvizsgáltam ezt a kérdést, s arra a véleményre jutottam, hogy ezeknek az előadásoknak sajátossága a közös alkotás gazdagságában van, nem válik külön a drámairó, a szinész és a rendező munkájában. A hagyományos operák és a külföldi színdarabok rendszerint egy bizonyos szerepért Íródtak, s ennek a szerepnek a sajátosságait fejlesztik ki az egész darabban, a mi színdarabjainkban azonban nem igen találunk erre példát. Úgy vélem, hogy a rendezők általában nagy hatalommal rendelkeznek, de még nagyobbal rendelkeznek a drámaírók. Nem akarom a hatalom egyenlősítését, csupán azt szeretném hangsúlyozni,hogyha jó előadást akarunk, az egész társulat együttműködésére van szükség, mindenkinek a színpad művészi stilusát kell szewelőtt tartania. Azt mondják hogy ha a Szovjetunióban ugyanazt a darabot különböző színházak mutatják be, megesik, hogy teljesen különböző stílusúak lesznek az előadások; azt hiszem, hogy ez csak úgy lehetséges, hogy a színházak megváltoztatják a szövegkönyveket. Az előadás formájának és a színdarabnak magának egységesnek kell lennie, a különböző előadási formák először a színpad valóságában jelentkeznek, különösen a rendező kompoziciés elképzelése szerint. A nehézség azonban abban áll, hogy egyes figurák alakitól - a színészek - nem fáradoznak eléggé, a nem tudnak az uj előadási formába beleilleszkedni; még nagyobb nehézséget jelent az,hogy vannak drámaírók, akik túlságosan ragaszkodnak szövegükhöz, nincsen bizalmuk a társulatban, sőt, fölényes, kioktató hangon beszélik meg a problémákat a rendezővel és a színészekkel; igy aztán nem- 62 -