Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

Napjainkban a dráma művelői között nincsen a misztifikációnak nyilt hirdetője, ellenkezőleg, nyíltan mindenki ellene van a misztifikációnak, de a "sosem lehet tudni" elméletet vallók száma nem kicsiny. Igen sok olyan elvtára van, aki nem nagyon hisz abban, hogy a drámai, művészeti alkotásnak törvényszerűségei vannak, amelyeket el lehet sajátítani, s elsajátításukhoz szellemi erőfeszítésre /mélyreható tanulmányozásra/ és fizikai munkára /gyakorlásra/ van szükség. Jónéhány elvtárs úgy tekinti a művészi alkotást, mint valami nagy rejtélyt, amelyet vagy megértünk vagy nem. Majdnem mindenki el tudja mondani, hogy az életből kell gyűjtenünk az alkotás anyagát, de azt, hogy hogyan és miféle anyagot kell az életből gyűjteni, már nem tudják. Azt mindenki el tudja mondani,hogy az életet kell figyelni, a környezetünket kell figyelni, de azt, hogy hogyan, már nem tudják. Mindenki mondogatja,hogy a dráma az életet tükrözi vissza, de hogy hogyan tükrözi, nem tudják. Elemzik és tanulmányozzák a darabokat, de mindig beérik az általánosítással. Ezért szerintük a művészi alkotásban nem lehet csak az ösztönre támaszkodni, a spontánul keletkező ihletre.Természetesen az ösztön és a spontán ihlet nagyon értékes, de ha nincsen megbízható, munkánkat vezető módszerünk, egyedül a spontán ihletre és ösztönre támaszkodva nem fogjuk tudni órákon keresztül mozgatni a színpadon a félmázsás testet.Az ösztönösség elmélete nem oldja meg a művészi alkotás kérdéseit, A munkára kell támaszkodni. A művész alkotás mégis - merhető, egyáltalán nem rejtély. A színész feladata a színpadon lényegében az, hogy a nyelv és az alak mozgása által, képszerűen elemezze és megmagyarázza a színpadi figurát, a figura segítségével pedig képszerűen bemutassa a társadalmi eszméket. Elemezni és megmagyarázni a szinpadi figura belső világát /szellemi és lelki arculatát/ mind a szubjektív, mind az objektiv oldalról kiindulva szükséges; szubjektív oldalról ez a figura eszméi és érzelmei alapján,a természeti törvények sorrendje és fejlődése alapján történik; az

objektiv vonások bemutatása a művészi alkotásban viszont- 59 -