Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

Alkotói mádon felhasználni a realista alkotói módszert, levetkőzni a naturalizmus béklyóit, ez a dráma tökéletesítésének és fejlesztésének legfontosabb problémája.

Másodszor; tisztázni kell a drámai művészet kifejezési formáinak kérdését.

Jelenleg mindenki arra összpontoeitja figyelmét, hogy végre is milyen irányban kell fejlődnie a drámának. Van,aki azt állítja, hogy a drámát azért találják unalmasnak, mert művészi formája nem megfelelő s azt javasolja, hogy a hagyományos operától kell tanulni, lényegében megtagadva a jelenlegi dráma művészi formáját.

A hagyományos opera nagyon művészi; magával ragadja az embert desztillált, zeneivé finomitott nyelve és tánccá stilizált mozgása, sűrű atmoszféráju és sajátos vonzóerővel telitett színpadi tere és ideje; de nem tudom elképzelni, hogy hogyan lehetne a drámát a stilizáltságnak erre a fokára finomítani úgy, hogy ugyanakkor megőrizze a dráma sajátos, önálló művészeti formáját.

Van egy másik vélemény is, amely szerint meg kell őrizni a jelenlegi művészeti formát s a technikai színvonal emelésével kell megoldani a kérdést - én ezzel a véleménynyel ártek egyet. Szerintem a dráma előtt jelenleg nem csak a színvonalemelés feladata áll, hanem egyszersmind a népszerűsítés feladata is. A dráma jelenlegi formájában már érthető és elfogadott a széles tömegek által, ez a kérdés egyik, előnyös oldala. A drámából azonban jelenleg hiányzik a megmunkálás, kidolgozás finomsága és egy bizonyos művészi túlzás, tehát éppen a művészi élvezetet nyújtó mozzanat,bizonyos költői csiszoltság hiányzik belőle. Éppen ezért úgy vélem, fordulhatunk bizonyos kölcsönzésekért a hagyományos operához, átvehetünk bizonyos eszközöket, kifejezési formákat, sőt egyes, a tömegek által kedvelt kifejezési elveket, de feltétlenül meg kell őrizni a drámának azt az előnyös sajátságát, hogy több oldalról képes megvilágítani az életet a maga bonyolultságában. A finomításnak természetesen- 57 -