Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

dául természeti csapás ért, elkeseredhetne; aki aegitséget kap, hálás lehet... ezek az élet törvényszerűségei. A művészet eszközei által, az élet törvényszerűségei alapján feltárni egy figurának vagy egy színpadi cselekménynek a belső világát, hogy a közönségben rokonszenvet és bizalmat keltsünk, ebben áll a művészet valósághoz való hűsége. Akár Sztanyiszlvaszkij módszere szerint, akár a mi hagyományos operánk alkotási elvei szerint készüljön a mü, mindenképpen meg kell egyeznie az élet törvényszerűségeivel, de nem kell feltétlenül megegyeznie az élet formáival; megköveteljük tóle a művészet valósághoz való hűségét, de nem a természet másolását.

Nyemirovics-Dancsenko az alábbi formulákkal magyarázta meg a szocialista-realista előadóművészetét:

"Társadalmi valóság /azaz: materialista világnézet/;

"az élet valósága, az életbeli magatartás, a fiziológia és a lélektan valóságával egységben;

"a dráma valósága - amely magában foglalja a színpadi kifejező erőt, a szöveg és a szerző stilusát, s az előadásmód pontosságát!!

"Ha ezek közül bármelyiket külön vesszük, nem tud

igazi szlnmüvészetté válni.....A bensőséges, egységes,

egésszé összeforrott háromféle valóság épiti fel a szocialista realizmust, összeforrásuk az egységes alkotófolyamatban megy végbe, a zerves összekapcsolódásuk az ábrázolás érzelmi alapmozzanatában történik meg."

Nyemirovics-Dancsenkonak ez a "háromféle valóság egysége" - formulája nagyon megérdemli a figyelmes tanulmányozást.

Azonban azzal, hogy elméletileg tisztázzuk, még nem oldottuk meg a gyakorlatban a kérdést. Ha elértük a művészet valószerüségét, akkor megtettük a művészeti alkotás legfontosabb lépését. Azt, hogy a színpadi cselekmény és a színpadi figurák megindítsák a közönséget, a művészet valószerüségének - a művészet eszközeinek, technikájának, fortélyainak - segitségével valósítjuk meg.- 56 -