Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

sak többnyire irányitó, adminisztratív munkára kerültek át a a visszamaradt művészeti káderek színvonala nem túlságosan magas. Ennek tudható be, hogy sok helyen a formalizmus elleni küzdelem során a forma megtagadásának a torz jelenségei mutatkoztak.Nagyon hosszú ideig ilyen volt a helyzet: ha szóbakerült a forma,nyomban formalizmusnak minősítették, azt pedig ellenezni kell! Voltak ilyen elméletek: "A figurák megalkotásában csak az a fontos,hogy eszmeileg, érzelmileg helyesen beállítottak legyenek..", vagy ilyenek: "Ha a figurát eszmeileg, érzelmileg jól megfogtam, akkor már talpon áll a figura" stb,. Ezért általánosan jelentkezett a technika fortélyainak lenézése, a szorgalmas tanulás és gyakorlás elhanyagolása. Elvetni a technikát és a "helyesen beállított érzelmi, eszmei" figuráknak a külső forma eszközeivel történő megragadását: készen van a naturalizmus termőtalaja, s ehhez kisérő jelenségként feltűnt az alkotás misztifikálása és az ösztönösség is. Ezek a Jelenségek mind a mai napig nem szűntek meg teljesen.

Mindebből kitűnik, hogy a dráma művészileg erőtlen, a jelenlegi társadalmi igényeknek már nem felel meg. Ennek megvannak a történelmi gyökerei, ahogy minden dolog fejlődésének megvannak a szubjektív és objektiv mozzanatai.

Jelenleg az egész ország gyökeres változásokon megy át, a széles néptömegek már kiszabadultak a teljes vagy részleges analfabétizmus béklyóiból, politikai öntudatuk soha nem tapasztalt magas színvonalra emelkedett s a kulturális élet iránt is uj igényeket támasztanak. A drámától már nem csupán az eszmei,politikai tartalmat követelik meg, hanem a művészi élvezetet is. Emelni a művészi minőséget, kielégíteni a népnek a kulturális élet iránt támasztott napról napra nagyobb igényeit: ez a dráma művelőinek közvetlen előttünk álló igen fontos feladata.

54