Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

amely siettette a dráma fejlődését. Azt mondhatjuk, hogy a dráma fejlődésének üteme általában egyenes arányban van a mindenkori társadalom politikai küzdelmeinek fejlettségi fokával. Alig hogy a japán agresszió elleni háború megkezdődött, az ország egész területén akkor működő néhány drámatársulatból egyszeriben néhány tuoat drámatársulat fejlődött ki; azután, az ország teljes felszabadulása után hamarosan megalakult százegynéhány - központiakat és vidékieket egyaránt beleértve - drámatársulat illetve drámai színház. Ezek a tények is világosan beszélnek a dráma és a politika kapcsolatáról.

A dráma ügyének példátlan fejlődésére a magyarázatot a drámai művészet harcos jellegében találjuk meg. A harcos jelleg a kinai dráma hagyománya,amelyet a dráma művelői nagyon nagyrabec3űlnek, de igyekezniük kell meg is őrizni ezt a hagyományt.

Ez a harcos hagyományokkal rendelkező dráma, minthogy művészi formája rendkívül közel áll a való élet megjelenési formáihoz - népszerű, könnyen érthető kifejezési eszközökkel leleplezi és megmagyarázza a valóságos társadalom politikai küzdelmeinek eszmei jelentőségét - jól megérthető és megközelíthető a széles néptömegek számára. Egy bizonyos történelmi periódusban, amikor a széles néptömegek teljesen vagy félig analfabéták voltak, a dráma művészeti formája különösen előnyös feltételekkel rendelkezett ahhoz, hogy a politikai és világnézeti propaganda fegyvere lehessen. Hogy feladatát teljesíthesse, a dráma egyenesen az élet jellegzetes körülményeiből indul ki, igy tudja betölteni fontos politikai szerepét.

Ha azonban a művészi drámát vesszük, annak már nem állanak rendelkezésére ezek a feltételek. Ha azokat a tapasztalatokat veszem, amelyek az általam ismert területeken mutatkoztak, akkor azt mondhatom, hogy ha a Jelenlegi társadalmi és politikai élettel szoros kapcsolatban van a műsorra tűzött darab, akkor képes elnyerni a széles tömegek

52