Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

és a zene, a szcenika terén./ Nem hiányoznak azok a tapasztalatok, amelyeket érdemes és kell tanulmányoznunk, csak hozzá kell látnunk a munkához. Az uj dráma elméleti szakemberei és a szinház esztétái Kinában is csak a kritikai szempontból összegyűjtött régi tapasztalatok alapjára építhetik munkájukat. Színikritikusainknak is otthonosan kell mozogniok szinibirálatunk hagyományaiban, átvéve mindazt, ami ésszerű bennük, gyomlálva a régiben, hogy kinőhessen közüle az uj. Ha magunkévá tettük a múlt tapasztalatait és bátor újításokat vezettünk be, akkor - meg vagyok győződve róla - hagyományos színházunk gazdag termőtalaján olyan uj

drámaírók fognak felnőni, akik Kuan Han-ceing és Tan /6 /Hszien-cu ' ' mértékével mérhetők.

/6/ Kuan Han-csing /13.század/ és Tang Hszien-cu / 16, század/ a kinai drámairodalom hires alakjai.- 50 -