Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

munkás lenne, Pedig a két dolog között óriási különbség van." Jogos bírálata volt ez a történelem-ellenes tendenciáknak. Ez a tendencia nem marxista, de marxizmusnak álcázza magát és úgy torzitja el a történelem arculatát a művészeti alkotásokban, fittyet hány a realitás törvényeire, igazság helyett hamisítványt nyújt. Ennek semmi köze nincsen az "úgy gyomláljunk a régiben, hogy kinőhessen közüle az uj" politikához. Ellenkezőleg, alapvető ellentmondás van köztük.

Az elmúlt tiz év folyamán figyelemreméltó tapasztalatokat gyűjtöttünk a drámai reformok munkájában. Megkíséreltem röviden ismertetni az "úgy gyomláljunk a régiben, hogy kinőhessen közüle az uj" politikának néhány fő szempontját. Hozzá kell tennem, hogy a jövőben még le kell vonni tapasztalataink szükségszerű következményeit, hogy szilárdan tovább léphessünk a párt politikájának megvalósításában.

Eredményeink ellenére sok tennivalónk van még. Sokkal intenzivebben kell tanulmányoznunk a színpadtechnika törvényszerűségeit. Csak akkor tudjuk tovább tökéletesíteni munkánkat, ha gazdag gyakorlati tapasztalatainkból levonjuk az elméleti következtetéseket is. Ha pedig intenzivebb és szélesebb skálájú tanulmányokat akarunk végezni, sok feladat vár ránk. Először is, nagy erőfeszítéseket kell tennünk az anyaggyűjtésre, főként színpadtechnikai tapasztalatok gyűjtésére:össze kell gyűjtenünk a nagy színészek egyes szerepekre vonatkozó értelmezéseit,az ének és a szinészképzés kérdéseire vonatkozó nézeteiket. Továbbá rendszeresen tanulmányoznunk kell ezeket az összegyűjtött anyagokat. Ez a legsürgősebb feladatunk és mi készek is vagyunk vállalkozni rá. Figyelmet kell azonkívül fordítanunk a korábbi színháztudományi munkákra, megvizsgálva őket a modern tudomány fényénél. Nem hiányoznak a tapasztalatok a hagyományos színház történetéből, a drámaelmélet és a színpadtechnika tanulmányú zásából, a színészi játék és a rendezés, az ének

* 49 -