Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)
king-opera, a ping-ceü opera és Kelet-Kina több vidékének tájoperái antológiákban láttak napvilágot nemrégiben, nyomukban aztán aok tartomány és vidéki város kulturális intézményei adták ki a vidékükön virágzó tájoperák hagyományos darabjainak átirt és újonnan felgyüjtött változatát gyűjteményes és egyes kötetekben. Az ujra-fölfedezésnek és ujra-szerkesztésnek a hatása és jelentősége az utolsó tiz év folyamán sokkal nagyobb, mint elődeinknek a századok folyamán végzett hasonló munkája lehetett valaha is; bár ma is jólsimertek az olyan gyűjtemények, mint a "Válogatott Jüan-kori szinmüvek", "Ritka Jüan- ás Ming-kori színmüvek gyűjteménye" "A Ming-dinasztia korából való drámák gyűjteménye", "Hatvan színdarab", "Szinmüvek a Ming- és Csingkorból", stb. Azonban az ujra-felfedezés és az ujra-szerkesztés csupán egyik szektora a munkának. A színházakban manapság is gyakori, hogy egy darab szövege és jelenlegi előadásának formája között figyelemreméltó eltérés mutatkozik.Egy színdarabot tekinthetünk egyszerűén irodalmi alkotásnak is; csakhogy színpadi müvet kiegészíthetnek és gazdagíthatnak művészetükkel a színészek, s igy, amikor előadásra kerül, sokkal jelentősebb, színesebb és hatásosabb lehet. Ezért van az, hogy az újra felfedezés és az ujra-szerkesztés szövegekre szorítkozó munkája mellett mindig tapasztalhattuk a színészi Játék technikájának vizsgálatát és tökéletesítését. A tapasztalat azt bizonyltja, hogy a hagyományos színdarabok kiadása és átírása akkor jár sikerrel, ha egyidejűleg nagy figyelmet fordítanak a színészi játék technikájára is. Mostanában a drámai kollégiumok és az operatársulatok országszerte keményen tanulnak és mohó tudásszomjjal veszik át az idősebb művészek tapasztalatait.Mi melegen üdvözöljük ezt a törekvést,amely nagyon sok haszonnal járulhat hozzá hagyományos színpadtechnikánk átvételéhez és továbbfejlesztéséhez.- 39 -