Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

térben kell valószínűtlen és ködös valamiként iabegniök. A drámai reformok terén az elmúlt tiz év folyamán szerzett tapasztalataink ennek a megállapításnak a helyességét iga­zolják. + + + A drámai reformok területén az utolsó tíz évben jelen­tse munkát végeztünk. Legszembeötlőbbek az eredményeink a hagyományos színmüvek ujra-felfedezésében és publikálásá­ban - ez is olyan fontos feladat, amelynek végrehajtása nélkül munkánk nem léphetne előbbre. Az 1957 áprilisában publikált adatok szerint több.mint 51.000 hagyományos szín­müvet fedeztek fel az ország különböző vidékein; ezek közül 14.000-nél többet átírtak és több.mint 4.200 darabot közzé is tettek uj kiadásban. Ha ehhez hozzászámítjuk az utolsó két év folyamán végzett munkát, akkor ezeknél az adatoknál jóval nagyobb számokat kapunk. Nem mindennapi kincsekkel rendelkezünk: ezeknek a színmüveknek a legnagyobb része ugyanis a dolgozó nép tehetségének a századok folyamán ki­érlelt legjobb gyümölcse, amelyből a régi Kina életének pá­ratlan gazdagságú, igaz és eleven képe tárul elénk, a dina­mikus jellemek és a művészi tapasztalatok gazdag tárháza.Ez nem csupán alapot szolgáltat a hagyományos szinház tovább­fejlesztéséhez és fellendítéséhez, hanem értékes nyersanyag a régi kinal társadalom életének, ideológiájának és szoká­sainak tanulmányozására is. Jelenleg a közzétett hagyomá­nyos operák különböző típusai a következő helyekhez kötőd­nek: Peking, Szecsuan tartomány, Hankou, Hunan tartomány, Puhszien, Lijüan, Senhszi tartomány, Hopej tartomány és Honan tartomány /az utolsó egy primitivebb műfajA pe-2/ Ezeket a táj-müfajokat aztán a földrajzi elnevezés - sei különböztetik meg egymástól,pl. Peking-opera,Sze­­csuan-opera, stb. 38 -

Next

/
Thumbnails
Contents