Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

bői az uj"« A színészek szerint minden mozgásnak természetesnek kell lennie. Minden taglejtésnek kecsesnek kell lennie, bármilyen is legyen a testhelyzet vagy testtartás. Ez tökéletes összhangot tételez fel. Hogy mély benyomást kelti előadást tudjon nyújtani, a szinésznek tiszta kiejtéssel kell beszélnie és érvényre kell juttatnia a kinai élőbeszéd minden zenei értékét.

9.

Az elmúlt félszázad lelkes harcai révén modern drámánk figyelemreméltó tapasztalatokra tett szert és magas művészi színvonalra emelkedett. De sokáig zavaros idők jártak nálunk, úgy hogy nem tudtuk összefoglalni tapasztalatainkat és nem tudtunk egységes,átfogó módszereket bevezetni az igazgatók és a színészek képzésére. Csak a felszabadulás óta létesítettünk színházi főiskolákat és újabban vannak színtársulatainknak gyakorló iskoláik, amelyeket saját feltételeik szerint építenek ki és amelyeket mi a szovjet tapasztalatokból vettünk át. Szovjet szakemberek segítségével rendszeresen tanulmányoztuk a Sztanyiszlavszkijmódszert és felhasználtuk arra ezt a kiképzési módot, hogy elmélyítsük ismereteinket hagyományos színpadtechnikánkat illetően. Ami a mozgást, szóbeli előadást és cselekvést illeti, megkíséreltük magunkévá tenni a régi kinai színház legértékesebb elemeit, azonban mindeddig még nem alakítottunk ki kiképző és gyakorló kurzus-rendszereket, ezen még csak mostanában munkálkodunk.

A modern opera hasonló helyzetben van. Abban az értelemben, hogy ez is alkalmazza az éneket, a beszédet, a játékot és a táncot együtt, az uj opera hasonlít a régire; mindazonáltal itt két különböző művészi formáról vein szó, amelyeket nem szabad összekeverni. Bár nagyon szükséges a modern opera művelőinek tanulni a hagyományos színháztól, nem vehetik át teljesen a hagyományos technikát. Egyesek a

30