Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

modern operaénekesek közül a hagyományos opera énekstílusát sajátították el, mások nyugati stílusban énekeltek s ez a két irányzat sokáig egymásba olvadva működött.Újabban azonban modern operatársulatainkat két csoportba osztjuk: az egyik csoportban lévők nyugati operákat mutatnak be: például a "Pillangókisasszonyt" vagy a "Traviatát", a másik csoportban lévő társulatok viszont modern,történelmi és mondai kínai témákat visznek operaszinpadra.A két iskola természetesen most is egymás mellett dolgozik a legteljesebb összhangban. Az énekesek, az igazgatók és a szerzők mindkét stilus iskolájában tisztában vannak azzal, mennyire szükséges a múlttól tanulni. Legutóbb néhány szoprán- és tenorénekes, aki a Zeneakadémián tanul, kitűnő eredménnyel sajátította el a Hopej tartományban elterjedt, csattogtatóval kísért népi rigmusok énektechnikáját, bebizonyítván ezzel azt, hogy egy énekes minden különösebb nehézség nélkül sajátíthat el két különböző énektechnikát. Ha a testtartás és a mozdulatok gyakorlásáról van szó,a hagyományos kinai gyakorlatok kiválóan alkalmasak arra, hogy képessé tegyék a színészt kecses precizitásu mozdulatokra, és elősegítsék izomzatának teljes, mindenoldalú fejlesztését. Ezért jelenleg az uj operában dolgozó énekeseink és modern drámákban játszó szinészeink megtanulják ezeket a gyakorlatokat. De foglalkoznak a hagyományos táncok elsajátításával is, ami különösen hasznosnak mutatkozik az uj opera előadóművészei számára. Ugyanakkor foglalkoznak a nyugati balett gyakorlásával is. Minthogy a kinai nép életét akarjuk visszaadni a színpadon,komolyan kell tanulmányoznunk a kinai történelmet és a társadalmi szokásokat. És hogy igazán megértsük a kinai népet, kellőképpen méltányolnunk kell a kinai nyelv szépségeit és tökéletesen kell tudnunk használni azt. Drámaírók, színészek és rendezők egyaránt nagy erőfeszítésekre vannak kötelezve ezen a téren. Csak Így tudjuk előbbre vinni értékes hagyományainkat.

31