Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

saohszing-opera zenekarát, eredményül oda nem illő Ízetlenséget kapunk. Egyes modern darabokban lehetségesnek mutatkozik a gongok éa dobok alkalmazása a tempó fokozására, de azért ezek még modern darabok maradnak. Hasonlóképpen, azok a peking-operák, amelyekben túltengenék a dialógusok az ének rovására, ettől még nem lesznek modern színmüvekké. Az uj operák kombinálhatják az éneket a tánccal és a dialógussal,de azért meglehetősen különböznek a tájoperáktól. Ezeket a technikai sajátságokat nem lehet gépiesen alkalmazni, anélkül, hogy figyelembe vennénk az egyes drámai formák különös vonásait. Amikor a hagyományos kinai színháztól t anulunk, mindenekelőtt ki kell választanunk erényeiket és sajátos vonásaikat s csak azután használhatjuk fel azokat uj drámánk tökéletesítésére. Ebben még a sikertelen kísérletek is hasznunkra válhatnak.

Minden szinmü kifejez egy bizonyos, meghatározott világnézetet, de ha megkísérelnénk megtömni hosszadalmas erkölcsi oktatással, valami különös nevelési cél elérésére, eredményül nem kaphatnánk jó, igazi színházat. Nagyon kevés olyan akad a régi darabok között,amelyben prédikációk hangzanának el; helyettük az eszméket a jellemek érzelmei és cselekedetei által fejezik ki. Ez a jelenség rokon a hagyományos kinai tusfestmény előadásmódjával: a képen a tárgyat kevés, egyszerű, de eleven vonallal rajzolják meg, minden magyarázkodó részlet nélkül.Bármily fennkölt vagy mélyenjáró is legyen egy darabnak a mondanivalója, ha nem könnyen érthető, meg fog bukni, nem lehet népszerű a szó legnemesebb értelmében. A kinai színházban a helyes és a gonosz világosan szembe vannak állítva, cselekménye egyenesen halad, anélkül, hogy lapossá válna. Ez egyike legértékesebb hagyományainknak.

Hangsúlyozni azt, ami fontos, abból a célból, hogy kiemeljük a fő mondanivalót, s ugyanakkor mellőzni a kevésbé jelentékeny eseményeket: ez a másik erénye a hagyományos színpadnak, különösen a tájoperáknak. Lényeges a tömörség,

28