Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

egy ember gondolkodásmódját viselkedésén és beszédén át tárja fel. Egy szinész próbája mindig az, hogy ezt végre tudja-e hajtani vagy nem. A dráma különböző irányzatai kü­lönböző kifejezésmódokkal rendelkeznek,s egy iskolán belül is különbözhetnek a hangsúlyozott vonások: egyes operák több figyelmet szentelhetnek az éneklésnek, mások a táncnak, is­mét mások a dialógusnak vagy a színészi játéknak; jóllehet az a négy elem elválaszthatatlan egységet alkot. A kinai színpad konvencionális gesztusai tulajdonkép­pen szép táncmozdulatok; minthogy azonban a dráma az életet tolmácsolja, abban az esetben, ha a szinész gesztusai nem a való életből származnak, a közönség nem fogja szentesíteni azokat. A való élet mozdulatait süritik és alakítják át a színpad számára szép táncmozdulatokká a színészek, művészi utánzás segítségével. A mozdulat vonalának a szépsége azon­ban nem lehet öncélú. Ez a másik fontos megkülönböztető je­gye a kinai drámának. Nekünk kivétel nélkül ismerősek a ki­nai operának azok a mozdulatai, amelyek azt jelzik, hogy egy harcos felpróbálja fejdiszét és fegyverzetét, ügetésre nógatja vagy éppen kipányvázza lovát, vagy azok az egyszerű gesztusok, amelyek azt jelentik, hogy hajóra száll valaki, vagy partra száll, felmegy a lépcsőn vagy lejön rajta - mi mindezt nyomban megértjük minden magyarázat nélkül. Ugyan­ilyen ismerősek azok a mozdulatok, amelyeket a szinész a ruha ujjával végez, kihasználva a mozdulatok dekoratívabbá tételére a nagyméretű, fehér selyemből készült alul nyitott kézelőket. A ruhaujj-mozdulatoknak az utóbbi években elszaporo­dott változatai sokakban azt a hiedelmet erősítették meg, hogy ezek tiszta táncmozdulatok, amelyeknek nincsen alapja a mai életben. Pedig a régmúlt időkben, amikor a hosszú ru­haujjat általában mindenki viselte, ezek a mozdulatok is általánosak voltak mind a férfiaknál, mind a nőknél. Amikor a színpadon szereplő személyek rázzák ruhaujjukat nemtet­szésük kifejezésére, vagy összekapcsolják a ruhaujjakat a szerelem vagy a barátság Jelképeként, lerázzák róla a port,- 26 -

Next

/
Thumbnails
Contents