Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

A kun-csü műfaj, amelyet pedig a műveltek kifinomult drámájaként emlegettek, anyagi alapja szintén a nép volt; városokban fejlődött ki és Írástudók tették tökéletesebbé és csiszoltabbá. Végül azonban annyira tulfinomult műfajjá vált,hogy elvesztette egyszerűségét és elevenségét,s nőiessé finomított dallamaival, túlságosan cikornyás nyelvezetével alig érthetővé, drámai hatásban szegénnyé lett. Pályafutása kezdetén ezek az uj, finomabb vonások tették népszerűvé ezt a műfajt, később azonban teljesen az Írástudók Ízlését követve alakult át, a végül elszakadt a néptől és hanyatlásnak indult. Helyét a luan-tan műfaj különböző darabjai, a tájoperák foglalták el, amelyek a nép között keletkeztek, nyelvük népiesebb volt, szerkezetük pedig kevésbé merev.

A Ming uralkodóház korának csuan-csi műfaja a korábbi Déli Színjátékból fejlődött ki. Szakított a ca-csü konvenciójával, amely szerint egyedül a főszereplő énekelt a színen, minden szereplőnek énekes szerepet adott, sőt, a szólók mellé bevezette a duettet és a kórust is. A drámaírók, élve a nagyobb szabadsággal, tartalmilag gazdagabb müveket alkottak, de a darabok főcselekménye rendszerint gyöngébb veit, mint a Jüan-drámában. A csuan-csi egyébként is hajlamos volt arra, hogy végtelen hosszúságú előadásokat produkáljon, telve nem a lényegre vonatkozó közjátékokkal, amelyek tönkretették az előadás egységét és nem engedték világosan kibontakozni a főtémát. Egy-egy csuan-csi darabnak olykor több mint negyven felvonása volt,előadása több napon át tartott, minthogy a főcselekmény az egész darabnak csupán egy kis töredékét foglalta el. Ez súlyos veszélyt jelentett: mig a gazdag semmittevők megengedhették maguknak, hogy ilyen hosszú előadásokban gyönyörködjenek, vagy kiválasszák a kedvenc felvonást maguknak, az átlagközönség hamarosan elvesztette türelmét. Ez volt az egyik oka a kuncsü opera hanyatlásának.- 20 -i