Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)
V. A színjátékról, mint drámáról
ményeit egymáshoz való viszonyukban megszervezik, a lehető legmagasabb fokon megszervezett színjáték, amely Jelenleg elképzelhető. X A darabot lepróbálták. A színészek Jól Játszanak. Minden el van rendezve. Minden rendben van. És ez a darab még nem kezdett színjátékká válni, mert még nem került a közönség elé. De filmnek már mondható. A filmrendező munkája valóban végetér az utolsó próbával; már csak fényképezni kell. A film nem szinjátékos mtivészet, mert a néző semmilyen módon nem befolyásolhatja a vásznon folyó cselekményt. Ha a nézőtéren csak egyetlen néző ül, a színészek Játéka és következésképpen a darab értelme teljesen megváltozik; a filmen nem változik semmi. /A televízió egyébként lehetővé teszi, hogy ezt az élvezetet odahaza is megkaphassuk./ Ezért a film, noha színészeket használ eszközül, technikájában sokkal közelebb áll a másik magányos élvezethez: a regényhez, mint a színházhoz. X A színházi színjáték minden képesség legteljesebb mozgósítását követeli; megfelel a legkiélezettebb éberség! állapotnak. Akció és akcióra serkent. /Ezért előzi meg az elnyomó kormányok politikájában a színház elleni megtorlás a könyvégetést. A Poster ezredes előadásait betiltották, de könyvformában való megjelentetését nem./ A regény vagy a film lanyhább, kevésbé tömény reagálásokat vált ki.Hasonlítanak az álomhoz - az álmodó ember csak bágyadtan reagál a külvilág ingereire, csak épp annyira,hogy ne legyen kénytelen felébredni - és álomra is ingerelnek.- 71
