Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)
V. A színjátékról, mint drámáról
A cselekmény ábrázolására a színjáték! művészetek sokkal alkalmasabbak. A legpontosabban utánozzák valamely krízis bonyolődásának ás megoldódásának módját. A színjáték válfajai a "döntő fordulatok" művészetei. Különösen alkalmasak rá, hogy ábrázolják egy szenvedély fordulópontját, egy háború vagy forradalom döntő szakaszát, egy helyzet kirobbanását, vagy, ha úgy tetszik, keletkezésétől végéig egy olyan "évad" fejlődését, amelyet serdülőkoromban szögeztem szembe a mindennapi élet szervezetlen menetével. A színház kiválóan alkalmas az esemény, azaz az egyik helyzetből a másikba való drámai átmenet ábrázolására.A szereplők csak színészei, végrehajtói az eseménynek /az esemény Racine nyelvhasználata szerint a totális akciót jelenti - ld.a Britannicus előszavát./ /1/ A regény az állapotváltozások ábrázolására alkalmas kiválóan, ezekben a szereplők alkotják a színpadot, az események pedig csak a színészek, a végrehajtók. Azok a regények, amelyek a legjogosabban váltak híressé, egy ember kialakulását, nevelését, azaz egy ifjúnak férfivá való metamorfózisát festik: Vörös és fekete, Goriot apó, Az érzelmek iskolája, A varázshegy; vagypedig valamilyen felismerést,tudatosodást ábrázolnak, amely szintén a metamorfózisnak egy fajtája; Háború és béke. /1/ Lásd ebben a vonatkozásban Cornellle-t is/A régiek utánzásáról/ : "Ahhoz, hogy egy cselekmény arányai helyesek legyenek, kezdetének, közepének és végének kell lennie ... Mindkettőben /a tragédiában és a vígjátékban - R.V./ az a közös, hogy ennek a cselekménynek teljesnek és befejezettnek kell lennie; azaz a befejező eseményig a nézőt olyan alaposan kell tájékoztatni a cselekményben bármily mértékben résztvevők érzelmei felől, hogy megnyugodott szellemmel távozhasson és semmilyen tekintetben ne legyenek már kétségei. Cinna összeesküvést sző Augustus ellen, összeesküvését felfedik,Augustus letartóztattatja. Ha a költemény itt érne véget, a cselekménv nem lenne teljes, mert a távozó néző bizonytalanságban lenne: mit határozott a császár a hálátlan kegyenc sorsa felől... Augustus megbocsát neki: ime a befejezés."- 72 -
