Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

V. A színjátékról, mint drámáról

hagyományokkal rendelkező városokban látjuk, mint például Prága, Budapest, Berlin vagy Moszkva.

A szerző tehát a közönséget is kémleli. Ha már vannak tapasztalatai más közönséggel, akkor tudja, melyik replikánál kell a nézőtérnek először nevetnie. A Poster ezredesnél ez a replika politikai jellegű volt és az első nevetés jellegéből következtetni lehetett a közönség képzettségének fokára, tehát eljövendő reagálásainak egy részére is.

Nos, rendben van. A közönség nevetett, ott, ahol kellett. Kevésbé hangosan, mint Budapesten, de őszintébben,mint Varsóban, hangosabban, mint Prágában,de nem annyira szívből, mint Miskolcon. A kezdet tehát biztató.

Most a szerző elkezdi lesni a köhögéseket. Valamely színjáték kezdetének erkölcsi hűvössége úgy hat a nézőkre, mint egy jeges légáramlat. De ha a színjáték formát ölt, a köhögések egyre ritkulnak. Egy megindító résznél, ha a jelenet jó és Jól is játsszák, a nézőtér hirtelen különösen elcsendesül. Még egy köhécselés sem hallatszik, még a torkát sem köszörüli senki.Száz meg száz visszafojtott lélegzet határtalan csendje. Még a székek sem recsegnek többé. Tömör és meleg csend, amely valósággal szárnyakat ad a színészeknek. Ha ez az egyöntetű csend beáll, a színészek egyszerre csak százszorta jobban játszanak.

Utána a szerző megint lesni kezdi a köhögéseket és a székek zaját, mint ahogy lesi tovább a szinészeket minden akadály előtt és a nevetéseket minden mulatságos fordulatnál. Az első felvonás utolsó jelenetében jó volt a csend,tehát a negyedik végén sirni fognak; a Játszmát már majdnem megnyertük. De a második végén kevesebbet tapsoltak, mint Prágában vagy Varsóban; ez bizony nem Jó Jel az ötödik végének szempontjából. Stb., stb. Fárasztó szakma. A szerző meghajszolt idegzettel hagyja el a színházat.

X- 69 -