Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

IV. Sztanyiszlavszkijról, Diderot-ról és másokról

A gesztus már egy másik nyelv, csakhogy ez a nyelv egyetemes; ehhez a színésznek ugyanolyan pontosságra van szüksége, mint az intonáláshoz. Egy görög közmondás gesztusbotlásról beszél /a nyelvbotlás analógiájára/."

Az én véleményem szerint a tiszta játék, azaz a pantomim és a tiszta deklamáció egyaránt csak másodlagos termékei a színháznak, a színjáték "kisebbrangu művészetei". E két ellentétes törekvés eredete általában ugyanaz: a szöveg elégtelensége.Az egyik esetben a darab nem igazi drámai cselekmény, csupán dialógus szerzó és nézó között, öncélú szellemességek, filozófiai disszertációk, Urai tirádák sorozata, mint ahogy ez a mai francia drámák legtöbbjében látható; a másik esetben a szerzónek a játék gazdagságával kell ellensúlyoznia a szöveg szegénységét. Halljuk ismét Jouvet-t:

"Vannak szövegek, amelyeket nagyon nehéz egyszerre mondani és játszani, pedig ebben áll a modern színész egész művészete. Klasszikusaink értékét éppen az adja meg, hogy egyszerre mondhatók és játszhatók is."

X

Bizonyára emlékeznek Sztanyiszlavszklj kijelentésére: "A fontos az, hogy a színész igazul Játsszék; a többi már istentói való .. és az érzés megjön, annyira, amennyire az az adott napon lehetséges." Mennyire hasonlít ez ahhoz, amit Jouvet mond:

"... enélkUl a kegyelem nélktll nincs nagy színész. Erről a kegyelemről beszélt egyszer Mounet-Sully, amikor elhagyta a színpadot: "Ma este nem Jött el az isten."

Mivel egyáltalán nem hiszek sem az Urban, sem az istenekben, kénytelen vagyok érthetőbb magyarázatot keresni erre a jelenségre, amelyet minden színész tapasztal, de amely nemcsak őt érinti. Jean Giraudoux /aki Jouvet idéz/ hasonlítja össze- 62 -