Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

IV. Sztanyiszlavszkijról, Diderot-ról és másokról

jelenet valóban "fennkölt", ahogy ezt az iró - ime, közönségességének Újabb Jele - be is Jelenti. Gondoljuk csak el, hogyan irta volna meg Diderot vagy Stendhal ugyanezt a jelenetet./

Baudelaire ia magasztalja "a színész fenséges művészetét" /Salon de 1859/. A "Lecsupaszított szivem"-ben ezt Írja«

"A dandynek arra kell törekednie,hogy megszakítás nélkül fenséges legyen; a tükör előtt kell élnie és még aludnia is."

z

Ha Párizsban és Moszkvában ugyanazt a darabot Játszszák, a párizsi előadás két óráig, a moszkvai három és fél óráig tart; Budapesten két és negyed óráig, Prágában és Varsóban két és fél óráig, Berlinben két és háromnegyed óráig. Pekingben, amint hallom, öt óráig vagy még tovább tartana.

íme, erre vezet a gesztus és a szó, a játék és a deklamáció arányának a hazai színházi hagyományoktól függő variációja - és ez az arány minden országon belül korok és rendezők szerint is módosul.

A francia tradícióban általában a deklamáció Jutott túlsúlyra; az a jelenet, amelyet fentebb E.N. értelmezett, mindössze egyetlen intonálásban koncentrálódott, amidőn Justine igy szól Julienhezt "Drágám." Halljuk Louis Jouvet-t /Egy komédiás feljegyzései/«

"A színésznek, aki saját hangjával dolgozik, először be kell állítania azt, az énekesek módjára, és pontosan meg kell ismernie regiszterét; majd, miután a helyes dikció tudományát elsajátította, a deklamálást kell tanulmányoznia. A XVII. században mondhatni ebből állt a színész egész művészete. A tulajdonképpeni játékot hosszú időn át a mimusoknak és a commedia deli*arte színészeinek tartották fenn...A deklamálás tökéletes tagolást,világos kiejtést és pontos értelmezést kíván... Ezt a tökéletes dikciót,amely a színész legfőbb erénye, csak hosszú munka árán lehet megszerezni.- 61 -i