Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)
IV. Sztanyiszlavszkijról, Diderot-ról és másokról
2. Minél Inkább siet a jelenet vége felé, amikor eljön a várvavárt pillanat és ő, miután megtette a rárótt utat és átlépett minden akadályon anélkül, hogy egyszer is visszafordult volna, végre visszatérhet a kulisszák menedékébe{minél inkább száguld a jelenet vége felé, mint a rohand kutyáktól űzött nyúl és közben ugyanaz a szükségszerűség hajtja, mint ami az ejtőernyőst a föld, a búvárt a viz felé. A színészi játék e két aspektusa látszatra olyan ellentmondó, hogy kevés színész ismeri el egyszerre mind a kettőt. Vagy azt a szabadságot hangoztatja, amelyet "szakmai tudása" segítségével a színpadon Is megőriz; dicsekszik az elfogódottság teljes hiányával, kérkedve meséli, hogy miközben a színpadon igy kiáltott fel: "Halál rá!meghallotta, mit súgtak szomszédja fülébe} avagy az ihlettől való függését dicsőíti és hálát ad az égnek vagy saját zsenijének ezért az adományért, amely osztályrészéül jutott.És mégis, a színész .1 átékát a maga teljes realitásában csak akkor Írhatjuk le, ha nyilvánvalóvá tesszUk ennek az örök ellentmondásnak mindkét aspektusát, és a nagy színész nagyságának az a próbaköve, hogy mennyire viszi a végletekig ezt az ellentmondást és oldja meg minden percben játékában és Játéka által. A szónok eljárása nagyon hasonló. Neki is lámpaláza van, mielőtt az emelvényre lép.Végre fenn van az emelvényen. Végbemegy az önmagán belüli kettéválás. Hallja és látja magát beszéd közben, órájára néz, figyeli egyik vagy másik hallgató reagálását. De ugyanakkor úgy érzi, mintha egy szűk folyosón szaladna végig, ahol hátranéznie nem szabad, mintha folyt.ségért?" A lovag se tehet mást, mint hogy elmosolyodik. A hölgy folytatja: "Eljön ma este?" A lovag hallgat. A hölgy hozzáteszi: "Fejezzük be ezt a lapos civódá8t és hivassa a hintáját..." Es tudja,melyik jelenetbe ékelte bele ezt a jelenetet? A Chaussee egyik legmeghatóbb jelenetébe, amelyben ugyanez a színésznő zokogott és bennünket is patakzó könnyekre indított. ön meg van döbbenve; pedig ez a pontos igazság."- 56 -
