Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

IV. Sztanyiszlavszkijról, Diderot-ról és másokról

volt, aztán újra visszament öltözőjébe és felrakta az alapozókrémet..,. Időközben a diszletező munkások megkezdték a színpad berendezését.Salvini elbeszélgetett velük...stb.,stb.

Eljön a cB nt<5 pillanat. Az a pillanat, amikor átlépi a színpadtól elválasztó vonalat, minden színészt megijeszt. Vannak debtltánsok, akiket az utolsó pillanatban kollégáiknak kell a színpadra lökniök. Ezt hívják lámpaláznak. Még a legöregebb, legtapasztaltabb, legnevesebb színészek Is,azok, akik győztesen kerülnek ki minden ütközetből - ők is lámpalázat éreznek a szinpadralépés pillanatában.

De mihelyt a színész átlépte a határvonalat, létrejön az önmagán belüli kettéválás. Egyetlen jóhiszemű színész sem állíthatja, hogy valaha úgy hitt volna abban, hogy ő Britannicus vagy Arnolf, mint ahogyan a bolond Napóleonnak vagy Jézus Krisztusnak hiszi magát. Nem, épp ellenkezőleg. A színész annál jobban játszik - és már a "játszani" sző is mutatja, hogy őt nem téveszti meg, amit csinál - tehát annál jobban játszik»

1. Minél inkább látja magát játszani és annyira ura marad önmagának, hogy miközben egy szenvedélyes jelenetet játszik, észreveszi a jövést-menést a nézőtéren, sőt még arra is képes, hogy rákacsintson egy barátjára, aki a proszcénium-páholyban ül. /1/

/1/ A jó színész annyira megőrzi hidegvérét a színpadon,hogy egyidejűleg két játékot is tud folytatni« a színpadi Játékot, amelyet az egész nézőtérrel játszik és egy személyes játékot valamilyen ismerős nézővel. Diderot:

"...ez a színésznő megcsalja férjét egy másik szinészszel, ezt a színészt a lovaggal,a lovagot pedig egy harmadikkal, akit a lovag rajta is kapott a hölgy karjai között. A lovag vad bosszút forralt. Az erkély legalacsonyabb fokán helyezkedett el/a proszcéniumpáholyban,amely épp a színpaddal van egymagasságban és ahonnan félhangon lehet beszélni a színésszel/.Elhatározta,hogy innen majd Jelenlétével és megvető pillantásaival zavarba hozza a hütelent.ugy hogy belesül szerepébe és a földszint fütytyeinek martaléka lesz.Megkezdődik az előadás; érzelmeinek árulója megjelenik; észreveszi a lovagot és,anélkül, hogy a játékba belezavarodnék,mosolyogva igy szól hozzá: "Pfuj, csúnya duzzogó, hát nem megsértődik minden semmi-55