Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

III. A tragédiáról

sitottuk a szülőktől való függést és életünket úgy akartuk felépíteni, mint egy drámai cselekményt, amely egyetlen és sokrétű a maga egymást követő, mindig másfajta és szükségszerűen egymásba kapcsolódé konfliktusaival.

z

Az igazi ember élete olyan, mint egy jó tragédia. Kifejletét a boldog halálban éri el, miután az ember megoldotta kora minden problémáját és minden konfliktusát,úgy, ahogy azok saját magában, korától, országától, osztályától, társadalmi helyzetétől és egyéniségétől függően visszatükröződtek.

z

A tragédia szabályai nagy vonalakban érvényesek minden drámai cselekményre. Molière nagy vigjátékai is alávetik magukat e szabályoknak, egészen az ötfelvonásos tagolásig. A Nők iskolájának első felvonása valóságos remekműve a magávalragadó erejű ezpoziciónak. Már az első replikánál:- Szóval azért vagy itt, hogy elvedd a kicsit?- Azért. Holnap a lény velem megesküszik.

benn vagyunk a szituáció szivében, s adva van az idő és a hely egysége is. A 3. jelenet kilenc replikája elegendő rá, hogy helyére tegye Ágnest és gyámjához való viszonyát. A 4.jelenet pedig valóságos csodasHorace beleütközik Arnolfba, nénány, tökéletesen a helyzetből fakadó szóval mindent elmond nekünk önmagáról, és ime, az eredeti szituáció már át is változott nyilt konfliktussá; a felvonásnak vége; s a színház szerelmesének összeszorul a szive a csodálattól.

Van azonban egy gyenge pont, amilyet se Corneille, se Racine nem engedett volna meg magának: a 2. jelenet, ez a komikus közjáték, félig szójátékokból, félig színpadi játékból ópitve, amely furcsa módon szakítja félbe a világ legjobban irányított expozícióját.Molière ugyanis nemcsak szer- 33 -