Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)
III. A tragédiáról
veszéllyel, vagy egy végsőkig elszánt ellenséggel, olyan megkettőződés jön létre, amely csak látszatra paradox; egyszerre vagyunk, végletes intenzitással, színészek és nézők; gondoljunk csak egy autóbalesetre vagy egy gyalogsági támadásra. Az /olcsó/ regényírók ilyenkor azt Írják: "Ebben a pillanatban látta magát...." Pedig valóban látjuk magunkat és ez távolról sem lassítja a cselekvést, sőt, élénkebbé teszi, szorosabb viszonyba hozza az eseménnyel; a színésznek és a nézőnek ez a legyőzött ellentmondása nem más, mint a tudatos cselekvésnek a definíciója; és definíciója, amint majd látni fogjuk, egyszersmind a jó színházi színjátéknak is. X A jelenet magyarázata szorosan kapcsolódott a darab magyarázatához. Abból a három-hat hónapból, amelyet egy tragédia tanulmányozáséra fordítottunk, az idő jó egynegyedét a szerkezet elemzésének szenteltük; megvizsgáltuk, hogyan illeszkedik a jelenet a felvonásba, a felvonás a cselekménybe; és mindenekelőtt kimutattuk a tragédia egységét. Uiután a múlt században erről a témáról annyi ostobaság hangzott el, tanáraink már nem merték túlságosan védeni a hármasegység szigorú törvényét: az időegységet, ami huszonnégy órát, a hely egységét, ami egyetlen díszletet jelentett, valamint a cselekmény egységét. Feláldozták az időt és a helyet, hogy szilárdan kitarthassanak a cselekmény egysége mellett. X Én ma sokkal "formalistább" lennék náluk. Az idő s a hely egységét követelni ugyanannyi, mint azt követelni, hogy a drámai cselekmény önkényesség nélkül kezdődjék és végződjék, és megszervezett és megmásíthatatlan mozgásban fejlődjék: expozíció, bonyolódás, expozíció, krízis, kifejlet. A három egység voltaképpen egyetlen egység, három különböző nézőpontból vizsgálva. A hármasegyBÓg törvénye a tragédia- 27
