Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)
III. A tragédiáról
A negyedik felvonás a krízist hozza színre. Ez a felvonás par excellence a cselekvás felvonása. A negyedik felvonás vágán minden döntés megszületett és a nézd tudomására jut: Theseus kiszolgáltatta Hippolytost Neptunnak, Cid kivívta a győzelmet, amely megmenti őt és neki juttatja Ximénát, Nero pedigt "Fivérem ölelem, de úgy, hogy belehal." A negyedik felvonás krízisében megoldódik az eredeti konfliktus. A robbanás a felvonás végén történik, vagy, távol szemünktől,a szünetben; de az ötödik felvonásnak nem marad más feladata, mint hogy megmutassa a robbanásból visszamaradt roncsokat. X Két sűrített cselekményü felvonás - a bonyolódás és a krízis - három kevésbé cselekménye^ expozíciós jellegű felvonás között: a tragédia mozgása tehát nem egyenletes. így van ez az élet cselekményeinél is, amelyeket a tragédia, Racine ezerint, utánoz. Goethe a Növények metamorfózisáró1 Írott esszéjében megJegyezte: "... A magok csírázásától a szár körüli levelek teljes kifejlődéséig terjeszkedéssel van dolgunk; a kehely kialakulásánál összehúzódással; a szirmok egy második terjeszkedés, a szaporodási szervek pedig egy második összehúzódás eredményei.... a terjeszkedés legmagasabb foka a gyümölcsben valósul meg...” A tragédia öt felvonásának fejlődése pontosan utánozza a terjeszkedésnek és az összehúzódásnak ezt a váltakozását, amely az élő testeket jellemzi. X Francia tanáraink arra tanítottak bennünket, hogy a felvonásnak jelenetekre bontása nemcsak a technikai kényelmet szolgálja, megkönnyítve a rendezőnek a szereplő bejöve- 24 -
