Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)
III. A tragédiáról
Szophoklész is csaknem mindenütt." /Aláhúzás tőlem - R.V./ Racine-nal együtt ismétlem: a tragédia egy tel.les cselekmény utánzása. X Phaedra is már a függöny felgördülte előtt szerette Hippolytost. De soha nem vallotta volna meg szerelmét,amely Hippolytos-azal együtt őt is a halálba sodorta, ha nem hallotta volna meg az álhirt Theseus eltűnéséről. A Fhaedra cselekménye csak ezzel a hirrel, ezzel az uj elemmel indul meg. Don Diego pofonja, Theseus halálhire, a Horatiusok ás a Curiatiusok kijelölése Rőma és Álba bajnokaivá, Junia letartóztatása - ezek robbantják ki a Cid, a Phaedra, a Horatiusok, a Britannicus cselekményét, az eredeti szituáció olyan módosítása által, hogy annak lappangó ellentmondásai szükségszerűen nyilvánvaló konfliktusokká változnak. X A tragédia első felvonása exponálja az eredeti szituáció ellentmondásait és azt az uj elemet, amely kirobbantja a konfliktust és előidézi a cselekméavt. Az utolsó felvonásban Cid feleségül veszi liménát, Phaedra és Hippolytos meghal, a konfliktusok igy vagy úgy megoldódnak. A tragédia utolsó felvonása, más néven a kifejlet, azt az uj helyzetet exponálja, amely valamennyi eredeti konfliktus megoldásából született. A drámában, csakúgy, mint az életben, amelyet a jó dráma utánoz, a cselekmény az egyik szituáció drámai átfejlődése a másik, gyökeresen és minőségileg uj szituációba. x 22
