Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

III. A tragédiáról

tünket az Bgy évad a pokolban előtt/, az "Együgyüek Védszövetsógének" évada, amely egy csapat serdülő fiú már igazán drámainak mondható kalandja volt. Valójában úgy találtam, hogy az áletet csak akkor árdemee élni, ha sikerül átváltoztatni az efféle "évadoknak" olyan szoros láncolatává, hogy a "mindennapi életnek" a legkisebb helye se maradjon; ez bizony túlságosan is jól sikerült.

X

A drámai cselekmény első jellemzője, hogy kezdete és vége van. Ugyanez áll a valóságban egy háborúra, egy szenvedélyre, valamely forradalom egy szakaszára, az élőlény fejlődésére, egy divatra vagy egy olyan "évadra", amilyenről serdülőkorommal kapcsolatban beszéltem.

A drámai cselekmény kezdete nincs az iró önkényére bizva. A drámai cselekmény teljes ellentéte az életklvágásnak. Kezdetének igazi kezdetnek kell lennie. Mielőtt a Óidban felmegy a függöny, Xiména és az Infánsnő már szerették Rodrigot, Rodrigo és Don Sancho már szerették Ximénát, Don Diego, Rodrigo apja és Don Gomez, Xiména apja már vetélytársak voltak; a Cid cselekményét az inditJa el, hogy Don Gomez megpofozza Don Diegot.

A d rámái cselekmény nem végződhet önkényesen. Mikor Racine-nak szemére vetették a Britannicus utolsó Jeleneteit, nagyon helyesen ezt irta;

"Mindez, mondják bírálóim, haszontalanság. A darabnak vége akkor, mikor Britannicus halálát elbeszélik - a többit már meg sem kellene hallgatni. És mégis meghallgatják, sőt, ugyanolyan figyelemmel,mint bármely más tragédiának a végét. Én mindig úgy gondoltam, hogy mivel a tragédia egy teljes cselekmény utánzása, amelyben több személy vesz részt, ez a nm»i winaénv nem érhet véget, mielőtt nem tudjuk, hogy ugyanezek a személyek milyen helyzetben maradnak; igy jár el- 21