Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

II. A spanyol kabaréról

Azoknak a nagy színészeknek és híres színésznőknek pályája, akikből később színházigazgatók lettek, nagyon gyakran igazolja megfontolásainkat.

Virginie Déjazet... aki egész kivételes stlritettségben aknázta ki adottságait: filigrán alakját, valamint a finomságnak, lendületnek, kecsességnek, jókedélynek és szellemességnek sajátos keverékét, - kizárólag olyan darabokat hozott színre, amelyek azóta teljesen feledésbe merültek és fő érdemük az volt, hogy az ő érvényesülését segítették elő.

... Haga Sarah Bernhardt is, amikor elhagyta a Comédie Franpaise-t, hogy géniuszát jobban kiaknázhassa, néhány ritka kivételtől eltekintve csak olyan Írókat mozgósított, akik saját színvonalukon is alulmaradtak. Az igazgatónőt és szerzőit csak a nagy színésznő személyisége érdekelte, és ezért nem volt más törekvésük, mint hogy az ő és a maguk hasznára felelevenítsék mindazokat a hősnőket, akiket a történelem vagy a legendák osak szállítani tudtak. De akár Gismcndáról, Izailról, Adrienne Lecouvreurről, a Varázslőnőről,Deliláról, Szent Terézről vagy Jeanne d’Arcról, Kleopátráról vagy Teodóráról, a firenzei kurtizánról vagy Francesca da Riminiről volt szó, a cimke hiába változott; a figura csak a színésznő játékának variációi szerint módosult és a hősnő mindig Sarah Bernhardt maradt."

Ugyanígy a dal csak az énekes játékának variációi szerint módosul, de a hős mindig Maurice Chevalier, Dranem vagy Bourvil marad. Ha az ember osak a sztár kedvéért megy színházba, akkor igénye alig különbözik attól, amit a varietével szemben támaszt. Maga Jouvet is a végén rászolgált azokra a szemrehányásokra, amelyeket ő maga tett a szinész-igazgatóknak.

Végső soron tehát igazam volt, ha előnyben részesítettem a spanyol kabarét vagy a Dimltrievics-féle cigányokat- 19 -f