Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

II. A spanyol kabaréról

A mai varieté tehát degenerált éa kiherélt változata egy olyan szinjátékfajtának, amely valaha virágzott nálunk éa amely, 1936 előtt, viazonylag eleven és aértetlen maradt a apanyol kabarékban éa bizonyoa párizsi "éjszakai lokálokban "./Hogy a spanyol kabaré hol tart ma, azt nem tudom./Teljességgel érthető volt hát, hogy általában szívesebben jártam az Aranyhalba, mint az A.B.C.-be.

Ugyanebben az időben a színházban megnéztem Jouvet-t vagy Lucienne Bogaertet, Julea Berryt, Ludmila Pitoëffet vagy Marguerite Jamoia-t; csak e nagy művészek miatt mentem el a színházba, semmi másért, és erre bizonyság, hogy jól emlékszem játékukra éa az érzelmekre, melyeket kiváltottak belőlem, de képtelen lennék elmesélni egyetlen darabot ia,amelyben láttam őket. A színházban tehát a varieté egyik elemét kerestem, a művész éa a közönség sajátos küzdelmét, halványabb formában, mivel a művész majdnem mindig nyert.de mégiscsak minden este más módon, és micsoda mesterségbeli tudás nyilvánult meg ebben a módban 1 Igazi gyönyörűség a kabaré szerelmese számárai

Ebben alig különböztem a kor párisi közönségétől, amelynek nagy többsége szintén inkább a színésznek akart tapsolni, mint a darabnak, amelynek gyakran Íróját sem ismerte. A színész funkciójának ilyen előtérbenyomulása régikeletü jelenség; meglehet, hogy a francia /és az olasz/ színház egyik állandó eleme. Minden bizonnyal elkerülhetetlen, ha a színész egyúttal a színháznak /vagy a társulatnak/ igazgatója is, de ugyanakkor véletlenül nem zseniális iró, mint Molière vagy Shakespeare. Jouvet azt Írja erről;

"Nagy színész csak akkor lehet igazgató,ha... nem felejti el, hogy egyben a színház szolgája is... ha nem kényszeríti a szerzőket arra, hogy drámaiparosokká váljanak vagy csak az ő tehetségének szállítsanak eszközöket. Mert ebben az esetben a szerző már csak szerepeket gyárt, érzelmi akrobatamutatványokhoz készít trapézeket vagy tűzijátékokat kénytelen eszkábálni...- 10 -