Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

II. A spanyol kabaréról

Az erotika itt is a színjáték lényeges alkotórésze marad. Csakhogy a nyilt obszcénség - amely a nagyvárosi varieték kispolgári közönségének túl nyers - itt silány, olcsó sikamlóssággá változik, amely végighúzódik az egész előadáson, beleértve a sztárok számát is. így lehetetlenné válik az élvezetnek az az átlényegülése, minőségének az a gyökeres változása, amely a spanyol kabaré vitalitásának és egészségének lényege.

A művész - egyedül vagy kevésszámú partnerrel - szemben áll a nézőtérrel. A művésznek és a nézőtérnek ez a sajátos harca nélkülözhetetlen a varieté számára, de frisseségéből sokat vesztett, mert petyhüdt közönségünk már nem tud fütyülni, tapsolni is alig, éljenezni vagy biztatással támogatni az előadót pedig egyáltalán nem /eltekintve egyes, hisztériából táplálkozó kivételektől: Tinó Rosai stb./. Viszont van néhány igen szép emlékem arról, amikor 1930 táján az Européenben és a Bobinoban minden héten debütáló fiatal művészek kezdték a műsort; iszonyú lámpalázuk volt; a közönség pedig - csupa vájtfülü, igazi nagyon nehezen kielégíthető hazai közönség, amelynek szakértelme onnan eredt, hogy minden héten ellátogatott a sál át varietéjébe - jóindulatú szigorral figyelte őket és értett hozzá, hogy ne takarékoskodjék sem a tapssal, sem a füttyel, sem a buzdítással, néha pedig azzal a borzalmas csenddel, amely egyértelmű a fellebbezést nem tűrő elítéléssel. És ennek lépett aztán helyébe a gyalázatos amatőr-hangversenyek rendszere, amelyeket azonnal felvesz és terjeszt a rádió, minden trivialitás nagy pártfogója; a hozzáértő "vájtfülüeket" műveletlen szadisták pótolják; és igy halt ki a francia chanson egy bizonyos fajtája.

Végül a varietében az osztályellentét már csak a zenekari és a karzati ülések helyárainak különbségében létezik, végtelenül elhalványodott formában. És hol van már az az idő, amikor a kakasülő kigunyolta, sértegette vagy bombázta a zenekari üléseket !- 17 -