Burian, E. F.: Rendező és színház - Korszerű színház 12-13. (Budapest, 1960)

Söpörjétek ki a színpadot! (Apám emlékének)

még, ahol a rendezők ilyen badarságokat követnek el. Kost nem is a színpadról elhangzó un. szcenikai zenére gondolok /mentsen meg attól benntlnket az Isten!/ -, de ne feledjük, hogy mindennek, ami a színpadon elhangzik, a rendező kívánságához kell alkalmazkodnia. Az a rendező, aki nem ért a zenéhez, vagy az,aki a színpadnak csak a képzőművészeti vagy mimikái oldalát látja, megfosztja azt zeneiségétől ás alkotása nem lehet tökéletes. A modern színházban akusztikailag mindennek világosnak kell lennie. A szöveg minden szavát, minden hangvételét a mimikához kell alkalmaznia, A karakterisztika nem a mozdulatokból, hanem a szavakból fakad. Sz persze nem azt Jelenti, hogy a szavakat felismerhetetlenné kell torzítani, hanem azt, hogy a darab mimikái oldalát nem alkothatjuk meg a szavaktól elválasztva, mert az a szavakból él. Az úgynevezett konstruktivizmus a beszédet egyszerűen nem ismerte el a mozdulatok ihletőjeként, ami éppen olyan tévedés volt, mint amikor egy realisztikus darabban a színész csak mimikával és szavakkal igyekezett Jellemezni szerepét, /Ebben az esetben a szavak dinamikája és konstrukciója áldozatul esett a tartalomnak./ A szinész nem ugrálhat bármelyik mondatnál csak azért, hogy mozogjon. Az ilyen mozgás nem jelenti a színész felszabadulását. A szinész minden mozdulatát tartalmi és akusztikai-dinamikai megokóláénál kell megalapozni. Az a rendező, aki nem hallja meg a színpadi mondatok beszédét, éppoly hibát követ el, mint az a rendező, aki a színpad rovására csupán a színdarab tartalmával foglalkozik. Itt természetesen nem&sak a helyes kiejtésről van szó, hanem a monológok hangolásáról és ritmusáról, a dialógusok duettszerüségéről és a többszemélyes. ensemble-Jelenetek felépítéséről is. A rendezői süketség klasszikus példája az antik darabok színpadra állítása. A régi görögök hires dinamikus dlkoióját a szokványos "mache"-vá torzítják, az ókori drámaírók csodálatos t alálmányát, a kórusokat pedig vagy kihúzzák, ami a dráma szempontjából még megbocsátható lenne, vagy pedig hangulásuk és ritmusuk olyan gyáL ázatos,- 37