Burian, E. F.: Rendező és színház - Korszerű színház 12-13. (Budapest, 1960)

Előszó a Karlovy Vary-i színházi szemináriumhoz

tanítottam őket. Egy rendező, akit tehetségtelensége miatt kizártam a háború előtti Iskolámból elcsente egyik-másik régi rendezői ötletemet és azt körttili a világgá, hogy a legjobb tanítványom. Fiatalemberek az án nevemre való hivatkozással magas állásokba kerültek. A D 34 színház viharos gyűléseinek egyikén - amikor tiltakoztam ezek ellen a visszaélések ellen - még a rendőrséget is klhivták - ellenem. Ez az időszak a cseh szinház szégyenfoltjaként kerül be a történelembe. Az utcákon, a gyűléseken, a társaságban az igazságnak éppen az ellenkezőjét állították és mivel a Február előtti reakció és később a Slánsky körűi csoportosult klikk támogatta őket - hosszú időre sikerűit hatalmukba keríteni a döntő vezető állásokat, ahonnan rendeletekkel és esztelen tervezéssel megmételyezték a forradalom utáni légkört mindaddig, amig le nem leplezték őket és igazságos módon véget nem vetettek garázdálkodásuknak.

"Aki a művészetet üzletté alacsonyitja le, az megkárosítja az Ízlést és az ember ellensége." Ezt is hangoztattam tanítványaim előtt abban az időben, amikor a színházi művészet fejlődése szempontjából a körülmények sokkal kedvezőtlenebben voltak, mint most. Vizsgáljuk meg a lelkiismeretűnket és valljuk be, mennyire haladtunk előre ilyen tekintetben. Hány színész büszkélkedhet jelenleg azzal, hogy főfoglalkozása a színészet? Nagyobbrészt csak azok, akik távol vannak a filmtől,televíziótól és rádiótól. A nagy városokban lévő színészek túlnyomó részének több állása van ezeknél az intézményeknél. Ki állíthatja, hogy ennek nincs hatása a színházi munka művészi minőségére? Talán azt felelik ellenérvként, hogy ez a kis fizetések miatt van. De mivel magyarázzák akkor azt, hogy a legtöbb filmből származó jövedelműk az un. "kőszinházak" színészeinek van, holott ezeknek a fizetése elegendő, sőt egyes esetekben feltűnően magas? Mi kényszeríti tehát ezeket a színészeket keresethajhászáBra? A filmművészet? Ugyan kérem! Ezt csak akkor hinném el, ha süket lennék és nem hallanám, mi iránt érdeklődnek a rende- 97 -