Burian, E. F.: Rendező és színház - Korszerű színház 12-13. (Budapest, 1960)
Előszó a Karlovy Vary-i színházi szemináriumhoz
A legnagyobb jóakarattal sem menekülhetek attól az érzéstől, hogy semmit sem tudok hozzáfűzni a háború előtti színházról irt elméleti munkáimhoz.Semmi sem avult el abbéi, amit még jóval a háború előtt mondottam! a fejlődés ezideig még nem előzött meg. Sőt ellenkezőleg, az a benyomásom, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XI. kongresszusa és Csehszlovákia Kommunista Pártjának XI. kongresszusa után sok minden, amit még a háború előtt a cseh proletariátus oldalán állva nyilatkoztam, még időszerűbbé vált. Még sok mindent kell elvégeznünk, de nem abban a szellemben, ahogy azt a forrófejű eklektikusok és számitó emberek elképzelik. Nem Ismételhetjük mechanikusan a már megalkotott és átélt dolgokat, hanem magasabb fokú társadalmi feltételek közt kell alkotó módon továbbfejlesztenünk forradalmi harcunk elveit. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Xl. kongresszusa a kulturális forradalom betetőzésével foglalkozott. Mi más ez, mint a második világháború előtti cseh színház legjobb tradícióinak és harcos eszméinek alkotó folytatása a kommunista párt oldalán. Sémáiképpen sem jelenti ez a két háború közötti cseh színház fejlődésének megtagadását. Ismételten és gondosan értékelnünk kell azt az időszakot, amikor büszkén jelenthettük ki: "A színházból a magunk és hozzánk hasonlók részére olyan gyülekező helyet alkottunk, ahol hitet teszünk odaadásunkból az ember legdrágább javai iránt. Tudjuk, hogy elsődleges feladatunk és kötelességünk elutasítani magunktól mindazt, ami lélektelen megalázkodástól bűzlik,ami alááshatná kölcsönös önbizalmunkat és az egészséges fejlődésben vetett hitünket." Nem fogjuk betetőzni a kulturális forradalmat, ha nem fordulunk előbb alkotásunk és életünk erkölcsi vonatkozásaihoz, ha nem szenteljük figyelmünket a nép ügyének; nem valósíthatjuk meg, ha ragaszkodni fogunk múltúnk burzsoá csökevényeihez. - Nem elegendő nemzeti tulajdonba venni a színházi épületeket. Ma már nem elégíthet ki bennünket az a tény, hogy színházaink nincsenek magántulajdonban. Ha büszkélkedni-.95 -