Burian, E. F.: Rendező és színház - Korszerű színház 12-13. (Budapest, 1960)
Söpörjétek ki a színpadot! (Apám emlékének)
■am hiába mondja F.A.Subart, Karai Slmanovskyról irt tanulmányában, a színészi alkotás múlandóságáról: "A halál nem bántja a színészt, sőt egyenesen használ neki* Minden más, nem drámai művész után - legyen az irá, festő, zeneszerző, szobrász vagy építész - fennmaradnak a müvek, amelyeken később is ellenőrizni lehat a kortársak véleményét. A jó véleményt nem egyszer már maga az a tény dönti meg, hogy az utódok véleménye más, mint apáiké volt. Az Ízlés vagy bizonyos művészi nézetek változásával gyakorta lehullanak olyan nevek is, amelyek a maguk korában magasan tündököltek". A "színészi szabadság" híveinek leggyakoribb érvei a modern színpad ellen főképp a tér megoldásával foglalkoznak. Mielőtt még megkísérelném a "színészi szabadságinak ezt a részét boncolgatni, lehetetlen meg nem említeni egy kis történetet még a konvencionális színházaknál eltöltött gyakorlatom idejéből. Engedjék meg, hogy a történet pontos helyét és szereplőinek nevét elhallgassam. Röviden, jelen voltam egy rendező-kollegám próbáján. Bz a rendező egy bizonyos darabban a színpadon egy elég valószínűen ható szobát állított fel és ebben a szobában az egyik fontos szerepet egy olyan színész játszotta, aki eléggé ismert volt már ahhoz, hogy - ahogy ezt mondani szokták - "ne hagyjon beleszólni" a dolgába. Az én szerencsétlen rendezőkollegára pedig elkezdte színészünket "beállítani". Nem mondhatom, hogy rendezni, mert sem a tér felfogása, sem a munka módszere nem volt rendezésnek nevezhető. De a szóbanforgó színész már a szinpadralépés pillanatától kezdve olyan ellenállást tanúsított a kulisszák közötti bárminemű beállítással szemben, hogy sohasem fogom elfelejteni. Sohasem megy ki emlékezetemből a színész leghatásosabb érve, amely a rendezővel folytatott izgatott hangú vitában elhangzott: "Elvégre én vagyok ennek a lakásnak a tulajdonosa, vagy nem?" - kiabálta a sötét nézőtér felé. Va- 1abonnét a sötétből a rendező félénk hangja válaszolt: - "De ez nem lakás, ahogy mondani tetszett, hanem szinpad, és a szobát tessék mint kulisszát felfogni", - "Maga engem ne ta- 77
