Burian, E. F.: Rendező és színház - Korszerű színház 12-13. (Budapest, 1960)
Söpörjétek ki a színpadot! (Apám emlékének)
szenvedés nézni, hogyan emelnek a színészek szájukhoz egy csésze teát. Az egyetlen, amit a színészek döntő többsége - nemcsak Csehszlovákiában, hanem Franciaországban ás a Szovjetunióban is - kitűnően tud; az állandó rágyújtás. Ezt igazán nagy technikai virtuozitással csinálják, no meg persze remekül tudják kezüket zsebre tenni. Ezzel szemben viszont gyakran még a hires színészek sem tudnak dialógusban beszélgetni. Ennek az az oka, hogy munkájukat egész életükben csak saját személyükre, teljesítményükre koncentrálják, pedig a színházi gyakorlatbem a személyes teljesítményt alá kell rendelni a közös teljesítménynek. Egy olyan egyszerű mondatnak,mint például "Jó estét", annyi variációja képzelhető el, ahány drámai helyzet lehetséges, amelyben ezt a mondatot mondják, sőt ahány figura, aki ezt a köszöntést mondja és akinek mondja, és ahány helyzet, amely megelőzte ezt a köszöntést, sőt a mondatot az is befolyásolja, ami elhangzása után következik. Másként körzőn "Jó estét" az,aki titkol valamit a másik előtt, akinek köszön; másként az, aki valami kellemes hirt hoz partnerének. Másként mondja az anya, akinek gyermeke haldoklik és másként az asszony, aki kedvesét várja. Másként köszön ezekkel a szavakkal az ember, aki a létért való nehéz küzdelméből fáradtan fejezi be a napot éa másként az, aki az egész napját egy könnyű regény olvasásával töltötte el a pamlagon. "Jó estét" - másként mondja ezt az, aki a függöny felhúzása után ezzel a köszönéssel kezdi meg a darabot és megint másként az a színész,aki egy zenei intermezzo után lép a színpadra. Az a színész, aki nem képes felismerni, hogy az igazi művészet csak az összfolyamatba való bekapcsolódásával kezdődhet, nem nyújthat igazán jó teljesítményt. A híres sztároknak még ma is vannak szürke partnereik. Ezekre azért van szükségük, mert feltétlenül kell valaki, aki olyan helyzetet teremthet számukra, amelyben kitűnhetnek. Abban a pillanatban, amikor a színész a színpadra lép és a színpadi térben mozogni kezd, partnerei is bizonyos ritmusban válaszolnak neki, mégpedig olyan ritmusban, amely 73 -