Burian, E. F.: Rendező és színház - Korszerű színház 12-13. (Budapest, 1960)

Söpörjétek ki a színpadot! (Apám emlékének)

belőle. Mint ahogy a színpadon mindenki által ismert ás mégis ismeretlen társág több uj típusa alakult ki, ugyanúgy a színész is az átélésből fakadd fáradtság* átalakulás és karakter többféle típusával alakítja saját munkatempóját, állítja lelkét ás izmait a fáradtság és az újjászületés szolgálatába. A színész megtanulja, hogyan kell dolgozni lapáttal. Számára a lapát nem a munka szimbóluma többé, hanem maga a munka. Igaz, nem valódi homokot lapátol vele,hanem csak képzeli, hogy a homokot hányja. Izmai megfeszülnek a munka által okozott fáradtságtól, mintha valóban dolgozna. Bzzel az átélés tulajdonképpen meghatványozódik. Elsősorban a munka elképzelését éli át, aztán azt a lelki átmenetet, amelyet ez a munka benne magában előidéz. Csak a giccsmüvészet használhatja az átélésnek ezeket a típusait anélkül, hogy elsősorban az átélés részleteit fedezné fel és vinné színre azokat következetes konstrukcióban. Mindezt helyesen csakis a színpadi alkotás használhatja. A részletek: mosoly, görcsösen össze8zoritott kéz, fejmozdulat, a hátizmok játéka, lassuló vagy ideges lépés, a airogatásra emelkedő, de mégsem simogató kéz, szünet a beszéd közben, hirtelen tempóróltozás a jelenetekben stb.- ezek azok az átélésből származó kövek, amelyekből a játók felépül és amelyek a játék valószerüaégét bizonyítják.

líeysrholdnak az a véleménye, hogy a darab eleő igazi próbája a premier;prőba a közönség előtt, ahol kitűnik a nézőtér és a színpad közötti drámai összjáték. Szerinte premiernek csak az ötvenedik előadást kellene nevezni. Azt állítja ugyanis, hogy a premieren még nem fejeződött be a színpadi, vagyis jobban mondva a drámai alkotó folyamat. Csak a premiertől kezdve - mondja Meyerhold - van lehetősége a szináasaak és rendssőnek, hogy ellenőrizzék a közönség reagálását, azt, hogy produkciójuk olyan hatást ár-e el, amilyet szerettek volna, Azt tanács?Íja, hogy a további előadásokon formálják állandóan a darabot, hogy a közönség megismerje a színdarab igazi szándékát. Gondolom, ez nem jelenti azt,hogy- 68 -