Burian, E. F.: Rendező és színház - Korszerű színház 12-13. (Budapest, 1960)

Söpörjétek ki a színpadot! (Apám emlékének)

Lehet-e egyáltalán a munkát csak jelezni? Tud-e hinni a néző annak a színésznek, aki csak úgy játszik "mintha" dolgozna és képes-e a színész eljátszani azt a folyamatot "mintha éppen dolgozna"? A színpad az a tér, amelyben a környezetet a valóság hozza létre. Azt a nézőt, aki hitetlenül U1 be a nézőtérre,megfogadva, hogy "nem dől be" a kulisszáknak, magával kell hogy ragadja a környezet illata, hangja, színe és szituációja, olyannyira, hogy lassan elpárolog a bizalmatlansága és ő maga válik a környezet középpontjává, A színész abban a pillanatban, amikor színpadra lép, megfeledkezik saját életéről. De megfeledkezhet-e a néző is saját magáról, amikor elfoglalja helyét a nézőtéren, elfelejtheti-e gondjait, fájdalmait? Nem, még ha akarná, akkor sem. A nézőt erre kényszeríteni kell! El kell érni, hogy megijedjen a kidőlő fatörzsektől, érezze feszülni izmait is minél erősebb az izom, annál gyengébb a szív és minél gyengébb a szív, annál nagyobb a bátorság. À nézőnek örömet kell éreznie a munka építésének láttán, s e munkának konkrétnak kell lennie. A nézőnek látni kell a valóságban az épületet maga előtt és a kitűzött célt el kell érni.

Hogy viselkedik ilyen helyzetben a színész? Talán álmodozik a munkáról? Nem. Fogja a legközelebbi hasábot és megméregeti a kezében súlyát. Nem azt mondja, hogy ez bizony alighanem nehéz lesz, hanem - felemeli vagy legalábbis megkísérli. Az anyag súlya alatt izmai megfeszülnek; és hiszitek-e, hogy ezzel a nézőkben vágyat kelthet, hogy segítsenek neki? A munka nemcsak a rendező beállítási problémája. A fő súly a színészen nyugszik és azon, hogy mennyire tudja magát beleélni az adott helyzetbe. Bz a "beleélési" képesség alapvetően fontos, mert itt a munka valóságának, azoknak a nyomoknak az átéléséről van szó, amelyeket az emberen a munka hagy és ez éppúgy pszichológiai, mint fiziológiai élmény. Sajnos, a színpadot nem lehet hajócsatornává átváltoztatni, mert akkor a művészet giccsé válhat és a színészből sem lehet munkást csinálni, mert osak a valóság paródiája válhat- 67 -