Burian, E. F.: Rendező és színház - Korszerű színház 12-13. (Budapest, 1960)

Söpörjétek ki a színpadot! (Apám emlékének)

gondolatot természetesen valamely valóságos tény váltotta ki. Ás Inspirációhoz gyakran elég egy tudat alatt a valóságból kivont és megnövesztett tény. A festők által feljegyzett "álmok" is bizonyítják, hogy léteznek bizonyos tudatalatti erók, amelyeket aztán a képen materializálni lehet.Az álmoknak ez a mQvészet általi materializálása olyan igaznak és olyan valószínűnek hat, hogy legtöbbször mint valóságot fogadjuk be.

A képet úgy kell felfogni, ahogy a valóságban minden más dolgot felfogunk. Mint ahogy egy kótól sem kívánjuk,hegy mondjuk hegedt! legyen, a képtói sem szabad kívánnunk, hogy más legyen, mint kép. Ha természetben egy fát látunk, azt mondjuk: íme egy fa. Legfeljebb még azt is hozzátesszük,hogy milyen fa. A képtárban vagy kiállításon is elég lenne, ha igy szólnánk: íme egy kép. Feltétlenül sztlkséges-e megkérdezni, hogy mit ábrázol ez a kép? Megkérdezhetjük, de ezt mindig a festőtől kell kérdeznünk és nem sajátmagunktől. Mi nem tudhatjuk mit ábrázol a kép, mert mi a képhez semmivel sem járultunk hozzá. A mi feladatunk felfogni azt, amire a festő figyelmeztet és hagyni, hogy bevezessen bennünket a kép titkába. Az a kellemes vagy kellemetlen benyomás, amit a kép látásakor érzünk, az igazán csak a miénk. Ha a festőművész, a szobrász, a zeneszerző vagy drámaíró úgy alkotna, ahogy azt tőle az átlagos néző kívánhatja, akkor a világnak egyáltalán nem volna szüksége a művészetre hiszen minden második ember esztétikai érzéke elegendő volna ahhoz, hogy a művész közreműködése nélkül művészi élményben legyen része. Minél kevesebb ismert dolgot mutat nekünk a művészet, annál több uj tapasztalatra teszünk szert a művész felfedező tehetségén keresztül. A természethez vagy a valósághoz a művészetnek nem szükséges semmit sem hozzátennie - viszont minél feltűnőbbek azok a vonások,amelyeket a művészet a természetből, a valóságból, az életből kimásol, annál alacsonyabb színvonalú a művészet értéke és a közönségnek annál szélesebb köre ismeri fel benne mindennapi Ízlését.- 56 -