Burian, E. F.: Rendező és színház - Korszerű színház 12-13. (Budapest, 1960)

Söpörjétek ki a színpadot! (Apám emlékének)

saját képzőművészeink alkotásait állítsuk ki a tárlatokon. Meg kell tisztítanunk a cseh színpadi nyelvet, fel kell fedeznünk a mindennapok drámáit, a szentimentalizmustől megtisztított tragikumot, a hatásvadászó komikumtól mentes egészséges humort, hogy aztán mindezt kollektív összjáték keretében, nem pedig magánfellépésekben mutathassuk be. A cseh dráma klasszikusainak alkotásaihoz kritikusan kell közelednünk. Az előadások magas száma önmagában még nem a siker mértéke. Itt az ide.le. hogy Prága végre felhagyjon a csehszlovák művészettel szemben tanúsított langyos viszonyával és végre tegyen valamit annak érdekében, hogy a világ megtudja, milyen müvei* és tehetségekben gazdag a mi országunk.

Igyekezzünk a színészi rendet meggyógyítani I Haladjunk afelé, hogy a csehszlovák szinmüvészetet világszintre emeljük! Töröljük szótárunkból a "komédiás" szót és a "sztárok" kénveskedő népszerűségét. Küszöböljünk ki a színházi munkából minden kizsákmányolást,küszöböljük ki ezzel a jelszóval: a színház azoké, akik alkotják. Ne kívánjunk a művészek számára alattomos előjogokat, kiváltságos helyzetet a társadalomban! Egyenlő jogokat követeljünk a közönséggel. Távolltauk el a múlt színházának minden fennmaradt hibáját.

A színház megújítása minden erőnket igénybe veszi. Magánéletünket is úgy kell berendeznünk, hogy ezt a fejlődést ne akadályozza. Ebben a harcban szükségszerűen el kell bukniok a pánikkeltőknek és mindenkinek, aki fél a fegyelemtől, aki szabotálni igyekszik akár csak azzal is. hogy ebben-a munkában csak kötelességét teljesiti, de érdeklődés nélkül, kezdeményező szándék nélkül. De el kell bukniok azoknak is. akiknek az egyéni érdek elóbbrevaló a köz érdekeinél, a karrieristáknak, akik nem veszik figyelembe a művészet magasrendűségét és anyagi előnyökért inkább szolgák akarnak lenni, mint művészetet szolgálni.B harcnak áldozatul esik mindenki, aki nem bízik a sikerekben, aki csak sajátmagával törődik,és hagyja, hogy az események magukkal ragadják. le féljünk ra- 47 -