Burian, E. F.: Rendező és színház - Korszerű színház 12-13. (Budapest, 1960)

Söpörjétek ki a színpadot! (Apám emlékének)

kikészítéshez hasonlóan a jelmezek színét is a világításhoz viszonyítva kell megkomponálni.

A színész számára a kellék azt jelenti, amit a tornászoknak a súlyzó} segédeszköze a színész jobb teljesítményének. Kelléket persze csak ott használjunk, ahol a színpadon megvan a feladatuk. A túl sok kellék felesleges. A színpadnak nincs szüksége a kellékekre, ha nélkülük is meglehet.

A fény a színpad lényege, - lényege és öltözéke is egyben. Nem szabad sem túlméretezni, sem annyira lecsökkenteni, hogy kárára legyen a játéknak. A fény gyakran a tér felét tölti meg, a felesleges mázolás helyett a szint kisebbíteni is lehet vele. A fény nem illúzió, a fény színe a játék fénye. Sokszor egy mondatot nemcsak hanggal, hanem fénynyel is lehet variálni.A fénynek megvan a maga sajátos hangja, amely a színpadi hanggal összhangban lehet vagy ellentmondhat annak; a rendezd feladata eldönteni, hogy harmóniát teremtsen-e vagy ellenpontosságot.

Nincs festék, jelmez, kellék, fény ée szín a játék és a játék dinamikus összefüggése nélkül.

felemelem a porból Volán eltaposott zászlaját.

A tradíció, amelynek alapjait a cseh színház mestere, Tóján rakta le, nem maradhat visszhang nélkül. Megértem és értékelem Hllar törekvését egy jó színház megteremtésére. Hilar olyan színházat akart, amely első helyen állna a világon és mestsri produkciói ellenére célját csak azért nem sikerült megvalósítania, mert a szcenikai problémák mellett nem oldotta mám a kulisszák mögötti ás a gazdasági problémáid lg«

Klicpera, Tyl, Smetana, Jasáoek és más nagy elődeink tradíciói nem azért állnak rendelkezéBünkre,hogy a mai színház mindenféle, látszatra nagyszabású selejt kedvéért figyelmen kívül hagyja ezeket az értékeket. A szabadságharc és az 1918-as államfordulat előtti harcos kulturális tradíciókból erőt meríthetünk rá, hogy legyőzzük az akadályo-44