Burian, E. F.: Rendező és színház - Korszerű színház 12-13. (Budapest, 1960)

Söpörjétek ki a színpadot! (Apám emlékének)

cselekmény meglehetősen gyors kibontakozását ás segítette megszabadulni a régi illúziók kötelékétől. A színpadi filmvetítés alkalmazásának nem lehet olyan naturallaztlkus jellege, amelyet szinte minden filmben látunk. A filmvetítés a színpadon térkérdés és nem naturalista illusztráció.Piscator régebbi téves megoldásai, amikor a színpadi kulisszákat mozgó filmkulisszákkal egészítette ki - már rég nem váltják ki a nézők csodálkozását. Csakis a felnagyított részlet teszi lehetővé a színpadi montázst, főként akkor, ha a drámai konfliktus fokozására kísérteties méretekben tudja közelhozni a közönséghez mindazt, amit a színpadon puszta szemmel nem lehet látni. Lényegében ugyanez a szabály érvényes a statikus fényképekre is. A színpad technikáját úgy kell tekinteni, ahogy a filmes vagy a fényképész tekinti a film, illetve a fényképezés technikáját. A fényeket is a kiemelt részletre kell irányítani és csak egészen kivételes esetben u totálra, a színpadnak pedig nem szabad sem naturalisztikusnak, sem illuzórisztikusnak lennie. A színésznek úgy kell megválasztani öltözékét, hogy ne legyen ellentétben a vetítéssel. A történést folyamatosan kell összeállítani, csaknem úgy, aint egy filmmontázst. Egyszóval minden ilyen jellegű színpadi tényezőnek a film képeiből és zeneiségéből kiindulva kell a fényképfelvételhez viszonyulnia.

4.

A színpad a költő legigazabb szószéke. A mozgás, a színek szépsége, a nézőtér élő tere mindmáig a költő sorait szolgálják, a aetafórák ritmusát, amelyek karperecként ölelik körül a színpad illúzióját. A dráma költői a színpad közvetlenségén át szövegkönyv nélkül is költői emóciókat ébresztenek bennünk, amelyeket puszta realitással nem lehet agyonütni. A költő számára lehetőség nyilik, hogy a színpad elemeiből képzeletgazdag hipnotizőrként csodát varázsoljon.- 25 -