Burian, E. F.: Rendező és színház - Korszerű színház 12-13. (Budapest, 1960)

Söpörjétek ki a színpadot! (Apám emlékének)

teoretikusok és a művészek részéről) elvonta a színházat az élettől, muzeális, papirosjelleget kölcsönzött neki és kiűzte a közönséget a nézőtérről. A színház hanyatlását a történelem folyamán mindig ott és akkor tapasztaljuk, amikor a vállalközök magánügyévé válik, vagy amikor a színpadot megdermeszti a felületes iredalom,amely a társadalmi élet problémái elől menekülve keresi géniuszát. A színház legdicsőbb korszakai viszont azokhoz a történelmi korszakokhoz fűződnek, amikor a művészek megértették koruk problémáit és olyan élesen reagáltak azokra, hogy magukkal ragadták a nézőket és saját sorsukra, fájdalmukra és örömükre ébresztették őket. A színház legdicsőbb korszakai egybeesnek a történelmi gazdasági fordulatokkal, amikor már nem lehetett a művészettel a kriptába visszavonulni vagy a Parnasszusra felrepülni.Hogy értjük az uj színház együttműködését a közönséggel? Engedményeket akar tenni a romlott Ízlésnek? Nem.Uj színpadi tradíciót szeretne teremteni, amely a közönség uj Ízlésének lenne az alapja. Hogyan akar hát együttműködni? Talán úgy, hogy a nézőtéren akar szerzőt találni? Nem. Hiszen akkor a néző megszűnne néző lenni és a színpad szerzőjévé válna. Az uj színház együttműködését a közönséggel nem kapitalista módon képzeljük el.A néző a színházi értékek egyetlen fogyasztója és ezért fizet is. fogyasztói jogait tehát csak úgy követelheti, hogy pénzéért jó minőségű produkciót kapjon. Miben rejlik tehát a színpad és a nézőtér közötti szoros együttműködés? Magában az életben! A sorsban, amely összetartja vagy elválasztja a színpadot és a nézőteret.A legdrámaibb drámában, a legvidámabb szatírában, a legszőrakoztatóbb komédiában, a legtragikusabb tragédiában, a színpadon játszó művészek és a közönség életében, amelyet azonos rendszer és törvény köt össze. A közönséget, amikor a nézőtéren helyet foglal, nem lehet letagadni, mint ahogy azt néhány színházi kupec el szándékozik velünk hitetni. A közönséget túlságosan kötik az élet mindennapi gondjai semmint, hogy azokról a színházban megfeledkezhetnék. A színház ugyanis- 14 -