Gémier: Színház és világnézet. Beszélgetések 1925-ből - Korszerű színház 11. (Budapest, 1960)

lyen színházak helyárait megfizetni, sikamlós tréfákat tálalnak fel. A fogások az ő szájuk ize szerint készülnek, különlegesen fűszerezve.

így államunk, adópolitikája jóvoltából, legalább részben maga Is felelős a pornográfia eluralkodásáért.

De még akkor Is, ha a szerzők nem szabadszájuak, osak két vagy három tucat olyan Írástudó és sznob számára akarnak Imi, akik szégyennek tartanák, ha szórakozásaikat meg kellene osztanlok a tömegekkel.

És a baj ma már olyan nagy, hogy alig lehet egy nagy színpad betöltésére alkalmas színdarabot találni.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a színház törekvései és a modern társadalom között egyáltalán nincs meg az összhang. Amíg korunkban az egyén egyre jobban és jobban résztvesz a közéletben, amíg a demokráciák látóköre egyre inkább túlterjed az államhatárokon, a színház, ahelyett, hogy világszinházzá lenne, érdeklődését pusztán a nagyvilági társaságra szűkíti le; önmagába zárul, összezsugorodik,mint egy szamárbőr és a megsemmisülés felé halad. Sőt, talán nemsokára el is tűnik, hogy helyet adjon annak az uj színháznak, amely szorosabb összhangban áll majd a holnap társadalmával.

A szinmüvészetünkre annyira káros antidemokratikus szellem egyébként nemcsak azokban a szűk bonbonniére-ekben nyilatkozik meg, amelyekről az előbbi beszéltem, hanem a nagyobb színházakra is jellemző. Mert ezek is úgy vannak építve, mintha kifejezetten meg akarnák akadályozni, hogy a közönség különböző rétegei között kapcsolat jöhessen létre.

Az igazgatóknak és az építészeknek legfőbb gondjuk az, hogy a nézőtéri helyek szakértői elrendezésével Is hangsúlyozzák a színházlátogatók társadalmi helyzetének különbözőségét, a páholyok, az intim sarkok, az egymás felett futó emeletek létesítésével is áthághatatlanná tegyék a köztük lévő szakadékokat és meggátolják a nézők keveredését és egymásra találását.- 5o -