Gémier: Színház és világnézet. Beszélgetések 1925-ből - Korszerű színház 11. (Budapest, 1960)
"LÁTÓHATÁROK A párisi napok lázát és hajszáját Gémier Saint-Anourban egy kis falusi házban piheni ki.Itt gyűjt uj erőt magának. Ismét elolvassa azokat a darabokat, melyeket a következő szezonban ezinpadra kell vinnie, előkészíti rendezésüket és rengeteg megjegyzést vet oda a kéziratok margójára.' Aztán autójába ül és hosszú bolyongásokra indul a hegyek és a völgyek közé. Egyszer alkalmam volt rá, hogy elkísérjem. Az volt a szándékom, hogy ráveszem, beszéljen újra a színházra vonatkozó elgondolásairól. Szabadidejében sajnos, nagyon ritkán beszél erről.Most is, amikor észrevette szándékomat, rosszmájú vidámsággal igyekezett kijátszani. "Milyen jó idő van - mondta. - Milyen jó lenne,ha többé be sem tenném a lábamat Párisba és főképp a színházba. Mennyire kitisztul az ember feje négyszáz kilométer távolságban.Érdemes-e innen egyáltalán visszagondolni a főpróbákra, az egy napig tartó sikerekre, a befolyásos kritikusok bölcsességeire^" • • • "Azt akarja mondani, hogy elege van a színházból?" "Nagyon jól tudja,hogy a mai színház egyáltalán nincs Ínyemre." "Miért?" - kérdeztem ravaszkodva. "Miért? Miért... Azért, mert a mai színház egyáltalán nem méltó múltjához, mert nincs olyan hivatástudata, amely képessé tenné rá, hogy jótékony hatást gyakoroljon a tár- 39 -
