Gémier: Színház és világnézet. Beszélgetések 1925-ből - Korszerű színház 11. (Budapest, 1960)

Az alapvetg elv a szöveg feltétlen tisztelete. A rendezőnek a szöveget a képek nyelvére kell lefordítania és életet kell bele öntenie. De sohasem szabad túlhaladnia a szerzőn. Az olyan rendezővel szemben, aki a szöveg követelményeinek rovására a saját fantáziáját részesíti előnyben, mindig a szerzőnek van igaza.

El kell tehát vetni mindent, ami kárára lenne a miiben megfogalmazott eszmei tartalomnak,minden felesleges luxust, minden hivalkodó parádét, általában mindazt, ami a néző figyelmét az Író által hirdetett igazságoktól eltereli.

Nem arról van szó azonban, hogy a hűség Űrügyén félénkek és laposak legyünk. Ez éppúgy árulás lenne, mint az említett másik véglet. Sőt, feltétlenül biztosítanunk kell az eszmei mondanivaló legelevenebb, legplasztikusabb kifejezését.

Második alapelv.

Semmiféle meghatározott formulához nem szabad csökönyösen ragaszkodnunk.És hogy minél tökéletesebben alkalmazkodhassunk a müvek szelleméhez, bármikor készen kell állnunk arra, hogy módszerünket, ha kell, minden egyes mü esetében megváltoztassuk.

Harmadik alapelv.

Amikor olyan lángelmék müveinek előadásáról van szó, akiket mintegy az emberi civilizáció prófétáinak tekinthetünk, különösen kell törekednünk arra, hogy a színészek és a nézők közt bensőséges kapcsolat létesüljön és a színházat az emberek egymásra találásának forró érzése hassa át."

Berreg a telefon.

"Ó, ez a telefon! Micsoda szörnyeteg! ... No, majd meglátja,hová küldöm az illetőt... Halló, halló!... Micsoda?.... Miről van szó?.. Á, értem... Az elpusztított területek segélyezésére alakult amerikai bizottság... A legnagyobb örömmel... Igen, rendelkezésükre állok bármilyen jó- tékonysági műsorral kapcsolatban.Viszontlátásra,asszonyom."- 38 -