Gémier: Színház és világnézet. Beszélgetések 1925-ből - Korszerű színház 11. (Budapest, 1960)

kifejezési eszközei közé tartozik. Rembrandt például legmélyebb gondolatait közli velünk a fényhatások árnyalatai által; mondjuk annak a világos foltnak jelentőségével, amely egy öregember homlokára vetődik.

A színháznak követnie kell ezt a példát. A Velencei kalmár végén Lorenzo és Jessica szerelmi idllljének elbűvölő varázsát nem fokozza-e az a szelíd holdfény, amely körülveszi őket? És a Szentlvánéji álom vajon annyira költői lenne-e, ha nem árasztaná el a párás, ködös félhomály ezüstje? Az Ügyesen adagolt, ködben úszó, fátyolos fény bizonyos, misztikus varázsu jeleneteknek legfinomabb kísérője.

Egy ügyes rendező számára a színes fénysugarak mintegy az ecsetet jelentik, amellyel felrakhatja a lazurt a Bzinek harmonikus összeolvasztására.

A színes reflektorokat arra is fel lehet használni* hogy segítségükkel díszletek illúzióját keltsük fel semleges vásznakon. Ha például zöld fénnyel világítunk meg egy vásznat, amelyen felülről lefelé néhány nagy, párhuzamos redő halad végig, egy zöldelő őserdő illúzióját ébreszthetjük fel. Ha ugyanezt a vásznat arany fénnyel világítjuk meg, egy pompás oszlopsor benyomását kelthetjük. Ezek minden bizonynyal hasznos segédeszközök.

Többet mondok.

Véleményem szerint a rendezés jövője a világítás hozzáértő felhasználásában áll.

Külföldön ezen a téren már nagy haladást értek elemiről azonban Franciaországban alig tudnak. Pedig mindenképp szükséges lenne, hogy hasznosítsuk ezeket a tapasztalatokat és átalakítsuk elöregedett elektromos berendezéseinket.

Mert a világítás fontosabb a díszletnél és idővel talán teljesen el is foglalja helyét.

Az előbbiek alapján a legcélszerűbb az olyan díszlet lenne, melyet a szöveg kívánalmainak megfelelő tetszés szerint tehetnénk láthatóvá vagy láthatatlanná."

"A rivalda megszüntetésének van egy másik előnye is.- 34 -